A napokban olvastam a cikket, amiben többek között a város egészségügyi helyzetéről is szó volt.
"... A megyei egészségügy a csillogás ellenére valójában egy sötét, kiút nélküli alagút. Sajnálatos módon a megyeszékhelyen sem jobb a helyzet, hadd említsek pár példát: november 2-án a gyermek fertőző osztályon nem volt fűtés, nem volt meleg víz, sem spatula. Ha az ember azt szeretné, hogy megfelelő módon lássák el, akkor saját magának kell bevinni a gyógyszert, illetve a kötszert. Elképesztő, hogy valaki egy epehólyag műtétre jelentkezik, és az első időpont, amit kap, 2017-ben van! A fejetlenséget mi sem jellemzi jobban, mint az a tragikus eset, ami nem rég történt. Az azóta már elhunyt hölgy vesegyulladással került kórházba, majd miután meghalt - ami már önmagában felháborító -, a kórház több hónap után állította ki a papírokat, és a kórházi jelentésben, illetve a halotti anyakönyvi kivonatban más és más szerepelt a halál okaként. Egyszerűen megdöbbentő. Vajon a magyar egészségügy jobban teljesít?"
Elszomorító. De, hogy a kórházunk kapjon egy plusz pontot is a sok mínusz mellé:
Nemrégiben kedves barátunk, pásztor János balesetet szenvedett munka közben. Bevitték a közelben lévő kisváros ügyeletére. Orvost nem találtak, mert azt áthívták a szomszéd város kórházába, mivel ott is szakember híján voltak. Kérdésükre az asszisztens csak legyintett, miszerint a sérülttel úgy sem tudnának mit kezdeni, mert a CT nem működőképes. Így aztán kénytelenek voltak majd' száz kilométert utazni a helyi kórház sürgősségi osztályáig - az arcon keresztül húzódó nyílt, vérző sebbel, háromszoros arccsonttöréssel -, ahol végre megfelelő ellátást kapott.
