Azt mondják, nem szabad többet foglalkozni a saját betegségünkkel, csak amennyit szükséges. Ezt szem előtt tartva mentem tegnap pránanadis kezelésre is. Jókedvűen, felszabadultan, bíztam abban, hogy utána jobb lesz. Ma reggel mégis úgy keltem, mint akit agyonvertek, olyan fáradt voltam, mintha két napig nem aludtam volna, olyan érzésem volt, miközben a párnám szorítottam kínomban egy-egy görcs alatt (négy No-Spa mellett), hogy szép lassan belebolondulok a fájdalomba. Még mielőtt túlzottan aggódni kezdtem volna magamért, rémleni kezdett, hogy az első kezelés után mindig felerősödnek a tünetek. Na, de ennyire?
