Zé szerint nem lehet azt, hogy mindig csak a gyerekek kapjanak, én meg lemondok mindenről a javukra. Így történt, hogy leültetett a cipőboltban, elővette a cipőt a dobozából, letérdelt elém, felhúzta a lábamra, annyit mondott, neki ez tetszik és most hallgassak, mert ez az enyém és le sem kell vennem a lábamról, majd a régit beteszi az új dobozába, üljek ott nyugodtan, csak egy pillanatra megy el, s utána akár indulhatunk is.