2014. február 8.

Az a török fiú

Néhány napja anyukám kérte fordítsak le egy üzenetet, amit egy ismeretlen török fickótól kapott a facebookon, aki a nevem is megemlítette a soraiban. Mondtam neki, valami spam lehet, törölje ki.
Tegnap felvették egymást ismerősnek, kiderült egy régi udvarlóm, Ekrem az álnéven. Anyám zokogva könyörgött, hogy fel ne merjem venni ismerősnek, mert akkor lehet, hogy elveszíti és azt nem bírná elviselni. Annyira megütköztem azon, amit mondott, hogy hirtelen köpni-nyelni sem tudtam... Végül csak meg kérdeztem:
- Ha ismerősnek jelöl engem is, akkor utasítsam el?
- Hát nem tudom, mit mondjak erre. Te tudod, mit csinálsz... Zének sem esne jól, remélem ezzel tisztában vagy.
- Szerintem Zét ez nem érdekli. Ezer éves történet. De te most le akarsz beszélni ezzel...
- Értsd meg, nekem nagyon fontosak azok az emlékek, amikor ő itt volt. Életem egyik legszebb időszaka. Nem szeretném, hogy beleavatkozz!
- Neked? Mibe ne avatkozzam bele?
Nem is folytattam inkább a beszélgetést... Rettenetesen éreztem magam. Mintha a vetélytársa lennék. A féltve őrzött emlékeinek a vetélytársa?

Ekremet tizenhét évesen ismertem meg Törökországban. Anyukám mindenáron össze akart boronálni minket, én pedig féltem, mert fiatal voltam és semmire nem éreztem késznek magam. Nem véletlen utasítottam vissza a leánykérést sem. Igaz, volt bennem egy jó adagnyi lelkiismeret-furdalás, hisz annak idején többször megfordult a fejemben, hogy egy Ekremmel kötött házassággal elmenekülhetnék anyám közelségéből (egészen Törökországig), s mivel kedveltem őt, az utolsó pillanatig leveleztünk, ezt még tetézték az öngyilkossági kísérletei, ami kétszer is a visszautasításomra volt válasz.
Pár éve megtaláltam őt a Facebookon, felvettük egymást ismerősnek. Már tudtam, hogy jól van, ennyi számomra elég volt, de ő egyre több és több kérdést tett fel. A levelezésünk nem tartott sokáig, mert a szőkére festett, jóval fiatalabb és féltékeny feleség közbelépett. Nyomdafestéket nem tűrő stílusban özönlöttek a levelei, törökül. Letiltottam. Ekremet, a feleségét, a fiukat. Aztán kaptam egy e-mailt, majd onnan is a felesége által írott leveleket, letiltottam a címet. Aztán kaptam egy újabb e-mailt más címről, amiről senki nem tudott. Egy ideig. Írtam egy utolsó búcsúlevelet, majd ezt a címet is letiltottam.