Aztán ma a vásárban csak főbejárat felé vettük az irányt, hátha... De nem. Egy cica, annyi sem volt. Húztam is a szám szélét, minek teszünk felesleges köröket, mikor tegnap már tisztáztam magamban ezt a dolgot.
Valamivel később, mikor elindultunk hazafelé, szembejött egy idősebb házaspár, a néni kabátja alatt, a karjába vigyázva szorított magához valami szőrös kis gombócot, ahogy megláttam, tudtam, hogy ő lesz az. Megsimogattam, magamban nyugtáztam a nevét is, Zsöminek fogják hívni, gondoltam, Zének majd később elárulom és akkor a bácsi azt mondta:
- Egyébként Zsömi a neve, maguknál biztosan jó helye lesz, érzem... Vigyék nyugodtan!