Éjjeli romantika

Balatonszemes. A parton tapintani lehetett a sötétséget, csak a villámok szórták fényeiket időnként a túlsó part hegyei mögül. Zé hiába kérlelt, még a lábam se mertem beledugni a köveket nyaldosó hullámok közé. Így végül Fonyódon kötöttünk ki, eső eshetett, a járda lapjait homok borította, mégis sok fiatal üldögélt a padokon, közülük néhányan merészkedtek csak a vízbe. Két rókafi lopakodott észrevétlen az öltözőkhöz, majd bátorságra kapva egyre közelebb és közelebb merészkedtek, felugrottak a padra az emberek közé, aztán az ijedt, csodálkozó kiáltások visszahajtották őket a nádasba. Zé már a vízben hűsölt, én még csak bokáig merészkedtem, éreztem a talpam alatt a hullámok rajzolatát az iszapban. Beljebb kellemesebb volt a víz, nyakig merültem, mindenféle érzelmek kavarogtak bennem, zavart, hogy nem láttam még az ujjam végét sem, úgy éreztem a sötétség elnyel engem is, el kellett hessegetnem a félelmet, hisz csábítóan izgató volt, ahogy a víz langymelege simogatta a bőröm, miközben hűvös szél fodrozta a felszínt. Jó, hogy ott volt Zé, úgy ölelt, mintha nem is házasok, hanem csak friss szerelmesek lennénk. Két hattyú úszott felénk, épp csak kirajzolódott a sziluettjük a tavon. Közben a parton hangok elcsitultak, nevetés sem hallatszott, talán csak azok maradtak, akiket ideűzött a vágy. Balatoni fülledt éjszaka, ahol éj mélysége ölelésre csábít, a víz hullámzása egymáshoz löki, majd szét akarja választani az egymást ölelőket...