Hihetetlen, hogy az erdőkben mennyire jelen van már az ősz, a semmivel össze nem téveszthető avar fanyar, fáradt illata, a lassan aláhulló, pókok hálójában rekedő levelek tánca a susogó fák lombjai alatt... Csend és nyugalom mindenütt.
Zével beszélgettünk egy padon ülve, egyszer csak felnézett valahová a magasba:
- Hallod, a susogást? Azt suttogják hálásak a hűvösért, amit a szél hoz magával... Fellélegezhettek végre. Te is hallod?