Gábor mesélte, hogy egyik nap bevásárlás után egy hajléktalan jött vele szembe ételért esedezve. Ösztönösen nyúlt a szatyrába odaadva a négy zsemlét, amik legfelül voltak. Hazafelé ballagott, mikor megszólalt egy hang:
- Miért nem tetted bele a zsemlébe a felvágottat?
S valóban a zsemlék alatt ott lapult egy kis párizsi is, de meg sem fordult a fejében, hogy azt is odaadja. Akkor gondolta végig, mi sem szeretnénk, ha Isten nekünk üres zsemléket osztogatna. Nekünk sem szabad megelégednünk a tudattal: "de hát segítettem". Igaz, hogy nem adtam annyit, amennyit adhattam volna, de adtam. Hiányzott volna az a párizsi? Nem.
A gyülekezeteinkben is jelen van ez a probléma. Vannak tehetősebb emberek, akik a jó szándéktól vezérelve munkát adnak azoknak a gyülekezeti testvéreknek, akik rászorulnak arra. Minimálbérért vagy jóval az alatt dolgoztatják őket sokszor napi tíz-tizennégy órában a túlóráért semmit nem fizetve. Megelégszenek azzal, hogy ők segítettek, hisz munkahelyet teremtettek egy-egy rászorulónak, miközben teljesen kizsigerelik őket és megmagyarázzák, legyenek hálásak azért, hogy egyáltalán van munkájuk.
Vajon helyes ez a motiváció? Megelégedhetünk ennyivel? Hogy üres zsemléket osztogassunk, mikor megtehetnénk, hogy telepakoljuk azt mindenféle jóval, legfeljebb nekünk kicsit kevesebb marad? Hogy teli a szatyorral a kezünkben üres zsemlét adjunk?
Van még tanulnivalója... nem csak a tudatunknak, a szívünknek is.
Vajon helyes ez a motiváció? Megelégedhetünk ennyivel? Hogy üres zsemléket osztogassunk, mikor megtehetnénk, hogy telepakoljuk azt mindenféle jóval, legfeljebb nekünk kicsit kevesebb marad? Hogy teli a szatyorral a kezünkben üres zsemlét adjunk?
Van még tanulnivalója... nem csak a tudatunknak, a szívünknek is.
Máté és Lukács evangéliumából:
Odament hozzá valaki, és ezt kérdezte: „Mester, mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”
Ő így válaszolt neki: „Miért kérdezel engem a jóról? Csak egy van, aki jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat.” Az megkérdezte: „Melyeket?”
Jézus így felelt: „Ezeket: ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint magadat!”
Az ifjú erre ezt mondta: „Ezt mind megtartottam, mi fogyatkozás van még bennem?”
Jézus így válaszolt neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj el, add el vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; aztán jöjj, és kövess engem.”
Amikor hallotta az ifjú ezt a beszédet, szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt.