2015. október 27.

Még jó, hogy...

... nem értek az álomfejtéshez.
Talán a napjaimba beférkőző melankóliának és szentimentalizmusnak köszönhető az éjjeli álom:
az általam olvasott blogok írói a beadandó dolgozataimon dolgoztak egy fantasztikusan buja, virágzó kertben, miközben fejük felett a boldogság kék madarai repkedtek.

Reggel elkámpicsorodott ábrázattal konstatáltam a tényt, a könyvek, amik a felkészüléshez szükségesek, még mindig a lakásban hevertek szanaszét, senki nem vitte el azokat.