Jucika a csoporttársunk. Diszlexiás és diszkalkuliás, vagy ahogy ő mondja: diszmixes. Retteg az írásbeli vizsgáktól, mindig biztatom, hogy nem lesz semmi gond, lehet egyezkedni a tanárokkal.
A mai közigazgatás óráról előbb elengedett a tanúr úr, hogy Jucika szóban felelhessen nála. Öt-tíz perc múlva már kinn volt a folyosón, szinte repkedett felénk.
- Sikerült a vizsga! Nem csak közigazgatásból, jogi ismeretekből is.
Boldogan mesélte, miből felelt, miket mondott, majd egyszer csak rám nézett:
- Nem baj, ha most átölellek? Most nagyon nagy szükségem van egy ölelésre!
Nos, hát ezért is szeretem annyira Jucikát.
