Zé csináltatott egy emeletes macskaházat. Gondoltuk, a dobozból odaköltöztetjük a kicsiket. De nekik a kanapé jobban tetszett. Mosolyogtunk, cirógattuk őket, mennyire édesek. Pár nap múlva átöltöztek a fotelba, majd a kosárba. Újfent boldog mosollyal nyugtáztuk, milyen tüneményes, aranyos cicáink vannak. De aztán rájöttek, a legtökéletesebb játszótér bizony-bizony a mi ágyunk, ahol a lábunk között, a hasunkon, a hátunkon, a fejünkön lehet ugrálni, játszani, elnyújtózni, összegömbölyödni... Persze, mindezt éjszaka.
