Hétvégén barátaink kertjében, Gáboréknál pakoltunk. Hihetetlen volt, amikor újra és újra megjegyezte:
- Ez neked tettem félre! Ezt is neked tettem félre... Ez mindenképp a tiéd, mert te értékelni fogod! Ez is a tiétek, mert tudom, neked tetszik az ilyesmi!
Így kaptam talán tucatnyi dobozkát, mert majd én tudom, mire lesz jó, régi fehér faasztalkát, kimustrált fűszerespolcot, békebeli hokedlit és sámlit, muskátlinak való fazekat, lavórt, hozzájuk több cserép erősödni vágyó muskátlit, mert majd nálunk szeretni fogják, kis cserepes leandereket, százéves metszőollót, lisztnek fémdobozt, olasz süteményes dobozkákat... S nem is tudom még mi mindent.
Nincs olyan nap, mikor valamiért ne legyen hálás a szívem... Évek óta keresgélek ilyen apróságokat, és Isten így egyszerűen csak elém tette azokat.