Mazsola és Okoska is elköltöztek, egyenesen Pécsre, de legalább ott szomszédok lesznek.
Én induláskor törölgettem a könnyeimet, Zé este a kanapén ülve itatta az egereket, vagyis csak azt az egyet, amit Zsömi tegnap elengedett. Éjjel volt is nagy hajkurászás, először nem tudtam mire vélni, de aztán meghallottam a cincogást. Zé már ösztönösen nyúlt a papucsa után, aminek eredményeként Zsömi boldogan vonult be a két kiterített egérrel (egyiket még késő este hurcolta haza) az ágyunk alá. Reggelre már csak két pormacskányi szőrkupac emlékeztetett a történtekre az ágyunk előtt. Mily nagyszerű erre ébredni...
Szóval egész éjjel a kölykeit kereső cicamamát vigasztaltuk, ölelgetve, simogatva őt, együtt sírva vele egy kis bánatot elterelő egerészéssel "elütve az időt" alvás helyett...