Köszönöm a sok-sok átbeszélgetett órát, a sok nevetést, a jó meglátásokat, az intelmeket, amikkel annyit segítettél... Idejét sem tudom, mikor beszéltünk legutóbb utoljára, mégis mintha a szívem egy darabját tépnék.
R.I.P.
"- Dühös lennél rám? Mit tennél, ha most ott lennék? - Hozzád vágnám a papucsomat... Az ablakon keresztül hajítanám utánad. - Ennyi? Elküldenél? - Aztán utánad mennék és átölelnélek, mert annyira kis hülye vagy..."
