2017. június 20.

Szedjen csak!

Kora reggel. Összehúzom magam a csengő hangjára, ami "fülsiketítően" visít a levegőbe. Álmosan húzom fel a redőnyt, nyitom az ablakot. Két férfi, egy idősebb és egy fiatalabb áll a kapu előtt munkaruhában.
- Jó reggelt! Eontól vagyunk.
- Jó reggelt! Igen?
- Jöttünk ellenőrizni a gázórát!
- Biztos, hogy ide jöttek? 
- Igen, egészen biztos.
- Akkor várjanak pár percet!

Nyitom a kaput, közben még egyszer rákérdezek:
- Egészen biztos, hogy minket keresnek?
- Igen... (mondja a nevet)
- Nem én vagyok. Ezért kérdeztem. 
- Nem?
- Nem. Ugyanez a ház, de a másik utca.
- Akkor elnézést! Mondja, ez a meggyfa az utcán a maguké?
- Igen?!
- Szedhetnék róla pár szemet? Csak megkívántam, azért kérném!
- Persze, semmi gond! Szedjen róla!
- Csak tudja, nem mindenhol engedik... Van, ahol szólnak érte.
- Ha annyira megkívánta, szedjen nyugodtan!

Öt perc múlva kinézek a konyha ablakán, az eonos bácsi ráérősen áll a fa alatt, egyik kezében egy félig megszedett zacskó, a másikkal szedegeti bele a meggyet... Csak, mert megkívánta.