2018. június 19.

Hétvégéről

Unokaöcsém ballagásán aggódó tekintettel kutatok Zé után, amikor...
- Szia! Te vagy az, Judit?
- Igen. Szia! (???)
- Megismersz? (aggódó tekintet)
- Most, így a pillanat töredéke alatt rájöttem... (azért kellett pár másodperc)
- Huhh! Szóval faterommal beszélgettem itt hátrébb, amikor megláttalak és aztán az orrod... szóval az orrodról rögtön beazonosítottalak.... (mutatja is a méretét, hurrá)
- Ez így fantasztikusan hangzik, boldoggá tettél... de komolyan.
- Hát kicsit félve jöttem ide, de gondoltam, legfeljebb elküldesz a francba! Egyszerűen nem bírtam ki. Mondtam is apámnak... (most tűnik fel, még mindig dadog, ha zavarban van)
- Semmi vész, de tényleg! Örülök neked. Na, mesélj! Mizujs veletek? (mielőbb tereljük el a szót)

Nincsenek megjegyzések: