Eszembe jutott a KISZ klubos srác abból az időből, amikor mi még csak serdülő tizenéves úttörőlányok voltunk. Valami vezetőképzésre jártunk az iskolával szomszédos úttörőházba, s a "nagyok" áthívtak magukhoz télapózni. Óriási zavarban voltunk, hogy így leereszkedtek hozzánk, a sráctól pedig el voltunk ájulva, mert gálánsan udvarias volt velünk, kis taknyosokkal, egymás után gyártotta a poénokat, biztosítva ezzel az este hangulatát, nem mellesleg gyönyörűen szavalta Charles Baudelaire Az albatrosz című versét. Természetesen azonnal belezúgtunk mindannyian.
Aztán pár évre rá összefutottam az akkor már fiatalemberrel a KISZ táborban, lányok hada állta körül, egy incidens kapcsán mégis engem vitt sétálni, mert akkor már nagylány számba vett ő is, jókat kacagott az úttörőházas sztorin, én pedig el voltam alélva tőle, de csak nemet mondtam neki akkor, s utána is mindig, ha összefutottunk a városban. Most pedig rábukkantam a közösségi oldalon, a profilképről egy megtört, bizonytalan szempár nézett vissza rám, s tudja a franc miért, olyan szomorú lettem, eszembe jutottak a vers sorai...
