Négy órás útra számítottunk. Akkor még nem tudtuk, hogy fél órát veszítünk közúti ellenőrzés miatt. Eszünkbe sem jutott, hogy a legkisebb miatt kétszer is meg kell majd állnunk, mert rosszul lesz és hányni fog. Arra végképp nem számítottunk, hogy épp a legnagyobb lányom kezd el nyafogni, hogy neki pisilnie kell, s azonnal álljunk meg egy benzinkútnál, mert ő nem bírja.
Naivitásunk úgy tűnik, határtalan. Úgy gondoltuk, a nehezén túl vagyunk. Aztán valahol Kecskemét után egyre sűrűbb ködfoszlányokba futottunk bele. Szokott útvonalon, elhagyatott mellékúton jártunk. Egyik lányommal belefeledkezve gyönyörködtünk a körülöttünk lévő ködfelhőben, amin keresztül átragyogtak a csillagok. Egyszer csak Kamcsi előre nézve megszólal:
- Anya, miért nem törlitek le a párát az autó szélvédőjéről?
- Kicsim, ez nem pára. Ez a köd... Az út pedig nincs sehol.
