A legkisebb fiam estére már jobban volt. Éjjel suttogva ébresztett egy hang:
- Anya ! Hánytam...
- Semmi gond Fixi! Igyál, de csak kortyonként! Aztán pihenj... - mondtam automatikusan szinte magamhoz sem térve.
- De anya, én Kamcsi vagyok...
- Jézusom... Te is?
Reménykedtem, hogy ennyivel megússzuk. Azért megkérdeztem Édust, hogy biztosan elutazik-e még ma, tekintettel a körülményekre, de megnyugtatott, ő jól érzi magát. Nem is gondoltam semmi rosszra, mikor láttam, hogy hív a mobilomon. Azonban hangját meghallva, rögtön elszállt a jó kedvem:
- Anya, baj van! Ahogy leszálltam a buszról, összehánytam magam. Nagyon rosszul vagyok!
Azon már meg sem lepődtem, hogy az otthon maradt nagyfiam felhívott, lázas és rosszul van.
