Lassan kezdhetnék aggódni is magamért, mert bárhová mentünk ma, mindenhol hellyel kínáltak, látván rajtam, hogy beteg vagyok. Sokkal drámaibb hatás kedvéért sem árnyalhatnának szemeket beesettebbre és karikásabbra, mint amilyenek ma nekem voltak. De aztán az önkormányzaton, míg kiment az ügyintéző a szobából, odahajoltam Zéhez egy röpke ölelésért, de abból más lett. Magunkról elfelejtkezve, ösztönösen csókolózni kezdtünk, majd egyszer csak Zé megrökönyödve rám nézett:
- Hiszen te beteg vagy!
- Ja, tényleg... Nem is értem, ez most mi volt?
