Valamikor gyermekkoromban a nagyszüleim házától pár méterre, egy rogyadozó kerítés oldalában éreztem legutóbb azt a számomra különleges virágillatot, ami időnként még most is eszembe jut, s megbolygatja az érzékeimet. Hosszú éveken át próbáltam fellelni különböző vidékeken azt a több méteresre is növő bokrot, melynek virága ily különös hatással van rám. Képtelen voltam beletörődni, hogy nem találom sehol. Pár éve legnagyobb megdöbbenésemre az utcánkban egy sövény mélyéről mosolygott rám egy-kettő a rég nem látott kicsiny, sárga virágok közül. Mára eltűntek, ritkították a kertet határoló cserjéket.
Így újra csak az emlékeim őrzik az illatot, s egy kicsiny, élénk sárga színű, mosolyt fakasztó remény, mert már tudom a növény nevét.
