Barna lettem. Végérvényesen eltűnt a férfiszívekkel játszadozó, mások által dögösnek tartott vörös, akivel a férfiak flörtölhettek, akit meg akartak szerezni, magukévá szerettek volna tenni; akire a nők haragudtak, akiről "véleményük" lehetett, akire titokban irigykedtek, akitől tanácsot kértek, s csalódottak voltak, mert nem kaptak. Sokan hittek mást rólam, mint aki vagyok. Mert láttak dolgokat, mert hallottak valamit.
Van egy rossz és egy jó hírem. A rossz, barnaként is az maradtam, aki eddig voltam. A jó, sosem voltam az, aminek gondoltak.
S közben eszembe jutott, hogy többé nem aktuális az annak idején leadott, de máig emlegetett hirdetésnek szövege sem (rövidnek és hatékonynak kellett lennie), amit az Álláskereső klub foglalkozásain ötlöttem ki:
"Jó megjelenésű, csinosan telt hölgy várja azon munkaadó jelentkezését, aki szívesen alkalmazná teljes munkaidőben nem csak adminisztratív feladatok ellátására.
Ajánlatokat *vörös démon* jeligére a kiadóba kérek."
Kínomban röhögcséltem a megírása közben, semmi kedvem sem volt az egészhez, de legalább a felolvasásával szereztem néhány derűs percet a többiek számára.
