Fázósan

Az egy dolog, hogy mostanában alig fotózom. De hogy egy bizonyos közösségi portálon még mindig télikabátban és állig érő, kötött mellényben virítok, mind ezt csak azért, mert valamikor decemberben egy akkor még ismerős kommentet fűzött a porfilképemhez: túl kivágott a blúzom, nem fázok? Igaz, hogy a kép már két éve ott volt, és hát nem is tudom, de még egy fotóm sem reklamált, hogy fázik... Ellenben velem, hisz most is napok óta fagyoskodom, újra vastag, bolyhos zoknival a lábamon alszom és éjszakánként egy-egy villanás erejéig átfut az agyamon a gondolat, hogy orozhatnám el Zéről a takarót, hogy ne vacogjak a paplanom alatt. Persze ennél jóval egyszerűbb odabújni Zéhez, a mellkasához préselni az arcom, szusszanni kettőt, mert ez kell ahhoz, hogy "öntudatlanul" is nyugtázza ott maradok, s ilyenkor ösztönösen nyúl felém, hogy a karjaiba szorítson.