Úgy örültem, mert naivan azt gondoltam, túl vagyunk azokon a napokon, mikor a gyermekeim feszültebbek és fáradtabbak az éppen aktuális dolgozatok és érettségik miatt. Rachel szerdán emelt szintű történelmet, Máté csütörtökön előrehozott angolt írt. Az egyik nap Petrus jött haza bőgve egy rossz jegy miatt, másik nap Kamcsi telefonált zokogva, hogy igazaságtalan volt a tanár (valóban az volt), rosszabb jegyet adott és így nem lesz dicséretes ötös magyarból.
Hétvégén reméltem, hogy mindenki megnyugszik egy kicsit, erre ma úgy egymásnak estek, hogy már-már attól tartottam be kell avatkoznom a dolgok menetébe, bár egy-két beszélgetés így is várat magára.
