Vannak pillanatok, amikor Zét teljesen kihozom a sodrából. Például ilyen pillanat az is, mikor ő nehéz szatyrokkal a kezében álldogál az utcán, miközben én az objektívet dugdosom át a kerítések rácsai között. Na ezért is szeretem őt... mert képes várni rám, ilyenkor is.