Esik a hó... napok óta szinte észre sem veszem. Ma is rohanunk, hátha sikerül valamit elintézni. Ráadásul újra be kell szereznem az egyik főiskolás lányomnak elküldött hivatalos papírok egy részét, mert valahol elhagyta őket. Aztán megpróbáljuk egy buszsofőr kezébe nyomni jó pénzért, aki még ma eljuttatja hozzá Pécsre. Ha péntek reggel nyolcig nem adja le, akkor elveszti a második félévre a szociális támogatást.
Komolyan, szinte hihetetlen, hogy minden napra jut valami.
