Annyira boldog voltam, mikor a legkisebb nagy örömmel újságolta, ötöst kapott az általa eddig utált énekből, mert szinte mindent tudott. Mondtam is neki az este:
- Látod, érdemes volt megtanulni Kodály Jánost...
Épp egy János nevű ismerősöm járt a fejemben, csakis ezért történt az elszólás, de az egyik nagylányom rögtön rávágta, biztos Kádár Jánosra gondoltam. Na most, miért épp ő rá?
Bárhogy is történt, nagyon hülyén éreztem magam.
