Hát mégis kényszerpihenőre lettem ítélve, szinte egész nap felpolcolt lábbal kellett feküdnöm. A párnákat a fejem alá gyűrve próbáltam olvasgatni vagy csak egyszerűen bámultam a hálószoba kék falát. Annak idején a gyerekekkel együtt festettük ilyenre, minden szoba más-más színbe lett felöltöztetve. Mennyit változik az ember az évek alatt, az akkor kedvelt sárga, terrakotta párosítással a világból ki lehet üldözni. Már alig várom, hogy megszabaduljak a lakás élénk színeitől. A legkisebb lányom meg is jegyezte az egyik nap:
- Anya, miért lett minden párnánk egyszínű? Ez így unalmas, mintásat akarok!
El sem mertem neki mondani, hogy a terveinkben az szerepel, hogy idővel minden fehér és természetes, natúr árnyalatot kap. Na jó, azért az itt-ott megjelenő rózsamintáimról nem mondok le. Az nekem kell, ha mások idegeire is megyek vele...
Olyasmi lakást szeretnénk, aminek minden szeglete nyugalmat, tisztaságot áraszt a színeivel is. Zé nagyon kedveli a rusztikus stílust, nekem talán a provence-i jön be leginkább. Szerencsére a kettő
Szóval álmodozni jó dolog, de ismerve anyagi lehetőségeinket, kicsit elkenődtem, hisz a lakberendezési üzletek árai számunkra jóformán elérhetetlenek. Van azonban egy-két turkáló a városban, ahol nagyon olcsón hozzá lehet jutni natúr, természetes anyagból készült terítőkhöz, párnákhoz, sötétítőkhöz, amikért mások nem igazán kapkodnak, hisz mindenki a színeset, a mintásat keresi.
Sajnos a falfestékekkel kapcsolatosan már nem ilyen egyszerű a helyzet. De, mint írtam is... álmodozni jó, főleg egy olyan napon, mikor az embernek muszáj feküdnie.