2013. május 29.

Azok a mutatóujjak

És akkor Zé felé nyújtottam a mutatóujjam, mire ő felemelte az övét, csókot nyomott ujjával az ujjamra, majd megsimogatott, utána az ujjam mögé rakta a sajátját, mire én behajlítottam az enyémet, s akkor beindult az a mocskos fantáziája, jól "megdöngetett" hátulról, majd "elém állt", lecsúsztatta az ujjam hegyét az ő ujjának középső ujjpercéhez, no komment... aztán egyszerűen csak elhessegetett magától, rajzolt a saját ujjával egy "kockát" magának két antennával és "leült" elé.
- Annyira ráértek - mondanák egyesek, pedig az egész nem tartott tovább fél percnél...