Kérem, én inkább nem leszek beteg...

Múlt hét péntek reggelén egészen biztos voltam abban, hogy még aznap leülök, s időt szakítva magamra írogatok egy kicsit. De aztán jött az a fránya szédülés azzal az iszonyatos hányingerrel, ami miatt a kórház sürgősségi osztályán kötöttünk ki, ahol megállapították, hogy valószínűleg jóindulatú helyzeti egyensúlyzavarban (bppv) szenvedek. Kaptam drága gyógyszert és használati útmutatást, milyen tornagyakorlatokat végezzek, ha már nem vagyok hajlandó benn maradni a kórházban egy infúziós kezelés erejéig. Így utólag azt mondom, hála Istennek, hogy így döntöttem, mert ma egy vizsgálaton kiderült, teljesen feleslegesen kapkodtam be a bogyóimat, a "valószínűleg" még sem állja meg a helyét. Persze ezt is csak a vizsgálatot végző hölgytől tudtam meg, mert a főorvos asszony az ambulancián csak pár szót odaböffentett az adminisztrátornak, mégis az mit írjon a papíromra, miközben ő a térden egyensúlyozva a homloktükrét, teljesen belemerült egy, a frissen szedett szemöldöke felett kidudorodó pattanás nyomkodásába.