Képtelen vagyok lefeküdni

Nyugodt szívvel engedtem el a két legkisebbemet az apjukhoz, fel sem merült bennem, hogy megint talált valamit, amit ellenem fordíthat. Jelen esetben azt, hogy a legkisebbet másik iskolába írattuk (nem ok nélkül történt), ahová az nem szeret járni. Pontosabban azt állítja, hogy nem szeret. Igaz, hogy a gyermek jobban tanul, nem rágja tövig a ceruzáit, nem verik meg a nagyobbak, mind ez nem számít. Csak az, hogy nyolc év után is keresztbe tegyen. Hogy egy esetleges perrel meghurcol mindannyiunkat, az nem érdekli. Mint kiderült, napok óta azzal van elfoglalva, hogy hívogatja az összes gyereket, beszélni próbál velük, melyikük az, akire a "jó ügy" érdekében számíthat.