Az egész úgy kezdődött, hogy meggondolatlanul bejelöltem ismerősnek a költőt a fészbukon. Az történt, hogy meglátva egy ismerősöm adatlapján a nevét annyira megörültem, hogy fel sem merült bennem, hogy ez esetleg túlzás a részemről. Nagyon kedvelem az alkotásait (persze elfogult lennék, ha azt állítanám, hogy mindet). Szeretem a műveiben, hogy a sorokban megfestett képek úgy jelennek meg előttem, mint egy film részletei a mozivásznon, aminek én is részese lehetek, színek és formák tűnnek fel, amik magukkal hoznak hangokat, illatokat.
Szóval a költő nekem szegezte a kérdést:
"És honnan is ismertjük egymást?"
Szinte infantilisnek tűnő válaszomra semmiféle reakciót nem vártam.
(Itt egy rész törölve lett.)
A költő végül is visszaigazolta az ismerősnek jelölést.
