Így indulunk szilveszterezni

Tegnap vendéget vártunk. Épp csak beraktuk a bejglit a sütőbe, mikor megérkeztek, mivel délután készülődés helyett sikerült "elzenélnünk" az időt. Teli hassal jöttek, a hasukat simogatva mondogatták, kaját nem is szeretnének, inkább csak igyunk, aztán magukba tömték a négy hatalmas rúd frissen sütött bejglit, meg egy raklapnyi melegszendvicset.
Nem tudom, miért alakul úgy szinte minden évben, hogy harmincadikán kibulizzuk magunkat, másnap meg olyanok vagyunk, mint a mosogatórongy, mert nincs időnk pihenni. Ráadásul Zé haját is le kellett nyírni. Sikerült is belevágnom a füle mögött a frizurájába, nem a fáradtság, inkább a bénaságom miatt. Az egész jajvágás hajvágás pedig annak volt köszönhető, hogy tegnap délután eltüntette az arcszőrzetét a fejéről, s így hosszú lett a haja a csupasz arcához. Most úgy néz ki, mint egy jóllakott, puffancs pofijú napközis. Nekem szokás szerint nincs egy göncöm se, de ezt soha senki se hallja meg... Így most azt sem tudom, mit vegyek fel.