Cicás

Egyik napról a másikra olyan sunyi, lapulós üzemmódban indultak útjukra a cicákok a dobozból, hogy még arra sem volt időnk, hogy felocsúdva a fejünket kapkodjuk, mert őket kellett... Öten hat felé. Arról nem beszélve, hogy itthon már csak suttogni merünk, mert ha meghallják a hangunkat, akkor még a csavargó,  velünk zsörtölődő mindig nyavalygó mamijukat is ott hagyják, szedik a lábukat és követelik a helyüket... rajtunk.

Nem, nem szeretnék még nagymama lenni, nem...