A régi, megfakult fotók nem adják vissza a törteli, nagyszülői ház falainak különös rózsaszínjét,
az ablakok mély zöldjét,
a téglajárda kopott vörösét,
az udvarban virágzó kert bujaságát,
a napsugaras kerítés színeit,
a mezőbe nyúló őszirózsaföld életteli sziporkáját,
marhacsorda sem legel a távoli gémeskút mellett,
s nem vibrál délibáb a legelő felett,
de talán egy kicsit más számára is látható, érezhető, miért szerettem ott annyira...
Ha nagyon tiszta volt az idő, még a Mátra csúcsát is lehetett látni a fák mögött. (utolsó kép)