Annyira megijedtem, mikor beleszólt a telefonba:
- Szia! R. Zoli vagyok.
- Zoli? Ne haragudj, de nem tudom, ki lehetsz... Tudnom kell, ki vagy?
Magamon éreztem Zé kérdő tekintetét, miközben őrült sebességgel pörgettem az információkat az agyamban. Nem, nem ismerek ilyen hangfekvéssel senkit, akit Zolinak hívnak. De akkor ki lehet?
- Az vagyok, akinek mailt írtál a közelmúltban.
Istenem segíts, milyen Zolinak írtam én levelet a közelmúltban? Eszembe sem jutna ilyen Zé mellett. Vagy számára a közelmúlt sokkal régebbi időpontott jelenthet? De akkor sem leveleztem senkivel, akit Zolinak hívnak. Ez a hang ismeretlen. Míg ezeken gondolkodtam, láttam, amint Zé megemeli a szemöldökét, elhúzza a szája szélét. Hát ez szuper, mit gondolhat rólam?
- Zoli, ne haragudj! Nem tudom, ki vagy!
- Annak a gyülekezetnek vagyok a vezetője, amelyik...
- Miért nem ezzel kezdted? A frászt hoztad rám...
- Azért nem kell megijedni, - mosolygott a vonal túlsó végén - csak azért kerestelek, hogy akkor leüljünk beszélgetni, ahogy kérted?
Innentől kezdve már simán ment a beszélgetés. Az esküvő, a gyerekek, a család... Majd beszél a feleségével és egyeztetünk egy időpontot. Zé hallva a beszélgetést, megnyugodott. Semmi vész, lassan megtanuljuk a múltunk már nem "üldöz" minket.
