Szakmai készségfejlesztés

A tegnap délutáni szakmai készségfejlesztés órán a halálról, az elengedésről volt szó. Ildikó, az oktatónk csak annyit kért, írjunk le egy esetet, ami valamely szerettünk elvesztéséről szól. Hirtelen nem is tudtam, mit írhatnék, mert elengedtem már, akiket elveszítettem. Aztán mégis leírtam: "a meg nem született gyermekem elvesztése, akitől sosem tudtam elbúcsúzni, így az elengedés is nagyon nehéz volt". Közben olvastam a többiek sorait, megrendítő, szívbemarkoló volt az a rengeteg veszteség. Ildikó hangosan felolvasta mindet, hozzá-hozzáfűzött némelyikhez egy-két mondatot. Azon gondolkodtam, nem megfelelő erre ez a kiberteres megoldás, mert jó lenne mindenkinek hangosan kimondania, amit érez. S ekkor visszahallottam az általam leírt mondatot... Valahonnan a tudatalatti mélyéről tört fel belőlem a fájdalom, utat engedve a könnyeknek. De hisz már elengedtem, akkor miért? Miért tör fel belőlem ilyen mélyről? Miért zaklat fel ennyire? Már csak messziről jutottak el hozzám a szavak: csak tedd rá a kezére a kezed... De én nem tehettem rá, nem foghattam, nem érinthettem... a lelkemben kellett eltemetnem.

Tipikus női

Ülök a munkahelyemen, egyedül vagyok. Még rámolnom kéne, pakolgatnom jobbra-balra, de ehelyett az ablakon kopogó esőcseppeket hallgatom, s közben pasztell falszínekkel variálok. Kirámoltuk a fiúk régi szobáját, egy újabb zsáknyi felesleges holmi landolt a kukába. Ma érkezik a kihúzható sarokülő az internetes bolhapiacról, szürkéskék színben. A szoba még "sportszeletzöld" színű borzalom, hogy legyen kedvem hazamenni, egyfolytában tervezgetek, szürkékben, homokszínekben, az öregedő fa színében gondolkodom, amitől persze a férjem teljesen kiborul, mert hol vagyunk még attól, hogy tervezgessünk és fessünk, örüljünk annak, ami van, különben is folyik a vécétartály a tömítésnél, azt kell megjavítani.

Képzés

Alap- és szakellátásban dolgozóknak szólt a képzés, amelynek témája "A gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok együttműködésének elősegítése – a kapcsolati erőszak és az emberkereskedelem okozta ártalmak azonosítása és kezelése" volt. Lazán, nevetgélve álltunk neki a háromnapos képzésnek, "mi újat mondhatnának nekünk?" címszóval, aztán az utolsó nap végén mégis úgy éreztem magam, mint akit lelkileg agyontapostak. Nem az előadások, inkább a résztvevők által megosztott esetek némelyike miatt. Sokkoltak.

Mert mindenből lehet tanulni...

Fapuma

Azt mondták, olyan mint az Üvegtigris, így kíváncsiságból bekanyarodott, majd megállt a csikorgó kavicson. Egy fiatal srác unott, érdektelen arccal lesett ki a pult mögül.
- Jó napot! Palacsinta van?

- Nincs.
- De ki van van írva. 

- Nincs. 

- És gofri?
- Az sincs.
- Valami édes?
- Csoki.
- Akkor mit lehet enni?
- Hamburgert.
- Az van? És még?
- Ott van az árlap a falon.
- De azon csak hamburger van.
- Akkor azt. 

Minden pasi "disznó"

- Azt álmodtam, hogy Eszterék meglátogattak minket és ti elmentetek valahová Janival, mi meg kettesben maradtunk Eszterrel.
- És mi történt?
- Semmi.
- Ne kamuzz, látom a szemeiden!
- Jó, hát leszbikus barátnők lettünk...
- Na, mesélj csak!
- Nem történt semmi, csak simogattuk egymást.
- Nem hiszem... Hoool?
- Hülye, nem ott... Nincsenek leszbikus hajlamaim, annyira abszurd volt, fel is ébredtem rá. De, hogy mekkora perverzek vagytok ti, pasik... Még, hogy meséljem el! Cöccc...

Cigánykerék

- Zé, bejössz velem a Pepcoba?
- Nem megyek.
- Akkor sem, ha cigánykereket hányok neked?
- De akkor bemegyek.
(gondolkodik)
- Azért azt megnézném, hogy hánynád ki magadból a cigánykereket? Hogy férne az ki a szádon...

Mordor földje ez

Zé annyira ragaszkodott hozzá, hogy mozduljunk ki a szabadba. Én meg csak álltam a tükör előtt, a könnyeimet törölgettem, képtelen voltam rábírni magam, hogy elmondjam neki, jó most nekem itthon, elég a kert, semmi kedvem kimozdulni. Szótlanul ültem be az autóba, próbáltam erőt venni magamon, bízva abban, hogy majd az ébredező, apró virágait bontó természet felvidít. A borús kedvemet észrevétlen váltotta fel valamiféle kétségbeesett és tehetetlen düh, én még ennyi fát nem láttam kivágva; az utak mentén, az erdők helyén tarvágások egész domboldalakon (természetvédelmi területen), a fiatal erdőket, mintha végigperzselte volna valaki egy lángszóróval.
Bármerre utazunk, mindenhol ezt látjuk, szinte nap, mint nap felbukkan egy-egy erről szóló cikk. Mi ez a mérhetetlen pusztítás? Kinek az érdeke húzódik meg a háttérben? S akkor huszonkétezer fa telepítésével büszkélkednek? Könyörgöm, többszázezret öltetek meg az elmúlt pár hónap leforgása alatt...

A városunk is beállt a sorba, a temérdek fakivágás után pár napja kivágták a város legidősebb, ám ennek ellenére egészséges fáját is a belvárosban. A miértre eddig senki nem kapott választ. 

A szociális szféra az marad

A főiskolai jelentkezés ment a levesbe, elnéztem valamit, s hiába telefonáltam körbe a fél országot, hogy korrigálhassak, mindenhol ugyanazt a választ kaptam, finoman közölték: bekaphatom. Igazán nem is bánom, azóta elkezdtem egy újabb szociális képzést, aminek már most hasznát veszem. Hát hajrá...

Fránya önbizalom

Mert nem a főiskolától vagyok ennyi idősen betojva, hanem az emelt szintű magyar érettségitől...

Ha idén nem lépek, a lehetőségeimet mérlegelve végleg búcsút inthetek a tanulásnak.

Kanapén felejtett kosár

Tudom én, a gyümölcsöskosár sose legyen üres...

Derülős

Amikor a hadarva orra alá mormogós vízvezetékszerelő próbál beszédbe elegyedni veled, nagyon udvariasan még egy-két bókot is megereszt, amit csak abból veszel észre, hogy huncut mosolyt vélsz felfedezni a tekintetében, miközben a táskájából épp a számlatömbjét kotorja elő, majd az ajtón kilépve összefut a férjeddel... Így indult a reggel, a délelőtti napsütés már csak ráadás ebben a kései szürke télben.

A tűz

- Zé, annyira fázom, még a takaró alatt is...
- Igen szívem?
- Nem jössz ide? Lehet, a tűz hiányzik...
- Most nem értelek szívem! Gyújtsak alád, vagy mi?
- A szerelem tüzéről beszélek, te!

Ultrahang

A házi orvosomtól kaptam beutalót hasi ultrahangra, a fájdalmaimra való tekintettel sürgősségi ellátásra. Másnap reggel fél nyolckor már ott virítottunk a kórház radiológiai osztályán, be is vették a papíromat, majd később közölték, ha van kedvem és időm, várhatok, mert az időpontra érkező páciensek előrébb valóak a sürgősségi ellátásnál, esetleg délben sorra is kerülhetek, de lehet még akkor sem, majd jöjjek vissza hétfőn, ha akkor sem szeretnék várakozni, időpontot tud adni, két hónap múlva lenne esedékes.
Ma kilenc tizenötre volt időpontom volt magánrendelésre, kilenc tízkor már túl voltam a vizsgálaton, nem kell két hónapot aggódnom feleslegesen. Megtehettem. De mi történik azokkal az emberekkel, akik nem?

Hozzáteszem, vérvételre úgy jutottunk be azonnal, hogy kiderült ismerősöm az asszisztens. A kórházi várólista egy sima vérvétel esetén is három hetes. 

Januári erre, arra

- Szívem, akkor elmegyünk a Balatonra?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert hideg van és fázom.
- Jó, akkor öltözz!
- De nem viszek fényképezőgépet.
- Ne hozzál, szívem...

Kellett volna, gyönyörű volt az ég kékje, lilája, rózsaszínje, sárgája, narancsa, fehérje, szürkéje.

Udvarias

- Szép az új házszámtáblánk?
- Szép.
- Szeretnétek ti is ilyet?
- Nem, köszi. Nekem nem tetszik.

Veganácik

Hónapok óta kacérkodom a gondolattal, hogy vegetáriánus leszek, sőt valami vegánféle, de több fórumot is olvasva teljesen elment a kedvem ettől az egésztől. Voltaképp már most elegem van, az önmagukat felsőbbrendűnek érző, sznob megmondó emberek közösségétől, akik szerint, ha nem tartózkodsz minden állati eredetű dologtól, sőt, ha ne talán tán húsevésre vetemedsz, akkor te csak egy szívtelen, érzéketlen gyilkos lehetsz, aki szemet huny az értelmetlen pusztítás láttán. Szóval inkább lennék egy kategóriába sem besorolható, a növényevők csoportjainak halmazait átfedő, azokat keresztező, húsevéstől tartózkodó "együgyű".
Eddig azt gondoltam, a vegánság egyfajta alázatról is szól, miszerint tiszteletben tartjuk és elfogadjuk a másikat, tudomásul vesszük, hogy az ő élete nem a miénk, mivel mindannyiunk útja más és más. Valamiféle szellemi megvilágosodást szerettem volna felfedezni a magukat vegánnak valló emberekben, de kezdek rájönni, vegánnak lenni ma leginkább csak divatos sznobéria.
Tisztelet a kivételnek, mert ilyet is ismerek.

A szél, Sebő, meg a tollak

Kinn hét ágra szórja sugarait a téli nap, hideg szél süvölt az utcákon, mi mást, ha nem Weöres Sándor, Sebő által megzenésített versét  énekelgetem üvöltöm fennhangon az irodában, úgy sem hall most senki, fogjuk fel feszültséglevezető terápiának. Ha tehetném még ugrabugrálnék is hozzá. Örök hála apukámnak, hogy Sebő Ferenc muzsikáján nőhettem fel, s ezáltal a gyerekeim is. A mai napig elkísér ez a zene, felszabadít, szabadnak érzem magam tőle.
Ma egyébként mindenhol foltokat hagyok magam után, valamiért minden toll maszatol. A mai napot a folyós tollak napjává nyilvánítom. Legyen már ilyen is.

Új év, meg ilyenek

Valahogy semmi nem úgy jött össze az évvége, mint terveztük, láztól, köhögéstől fetrengősre sikeredtek az ünnepek. Karácsonykor inkább hazajöttünk jó anyáméktól, szilveszterkor is csak ültem a kipárnázott fotelban, hallgattam Márti "dalát", pontosabban Márti magyarázott nekem valamit a böjt fontosságáról, közben a konyhából kiszűrődött a fiúk harsány röhögése egy- egy sikamlós, vagy még annak sem mondható történet megosztása után. Nekem pedig csak egy dolog járt a fejemben:
- Mikor megy már mindenki innen el?

Azért optimista vagyok az új évet illetően. 

Első hó

Csendben ültem az ablak előtt, nézve a színes ruháját levetett, szürkébe, barnába öltözött téli kertet, azt kívánva, legyen végre idén fehér a karácsony, s ne csak az ünnep napján, hanem a mi karácsonyunkkor is, mert idén egy héttel korábban érkeznek hozzánk a gyerekeink. S lám, vannak csodák, az első hó épp hétvégén érkezett.

Hurkafesztivál

- Szívem, megyünk holnap hurkafesztiválra?
- Én be nem teszem oda a lábam.
- Miért, kézen fogsz bemenni?

Azonnali ránctalanító hatás

Egyed teljesen kiakadt, mert még mindig nem próbáltam ki az általa elküldött ránctalanító szérumot.
- Nézd, azt hiszem az a gond, hogy én így szeretem magam az apró szarkalábjaimmal együtt. Szerintem a kor előrehaladtával sok nő eljut oda, hogy ne másnak akarjon tetszeni. Már finoman bánunk a sminkkel, nem érezzük fontosnak, hogy fessük a hajunkat. Na jó, a körmöm... a körmöm azt festem. Még... egyelőre.
- Hát igen. Ez a baj veletek hétköznapi nőkkel, olyan egysíkúak vagytok. Nem tudod, mit szeret egy férfi. Ha tudnád, nem írnál ilyeneket! Időnként nem ártana jobban becsomagolni magatokat...
- Ehhez kell az ideig-óráig tartó ránctalanító?
- Nem csak erről beszélek. Én szeretem a szexis fehérneműt egy nőn. Erre azt mondják a nők, kényelmetlen. Elhiszem. De ki mondta, hogy mindig abban kell lenni? Esetleg csak esténként, míg le nem kerül.
Kicsit pillogtam, de most már tudom, minden este szexi fehérnemű, ránctalanító, mert ettől leszek igazi NŐ.

Novemberi szürke nyavalygós

Talán a mi városunk az egyetlen, ahová a nemrégiben felújított sportcsarnok mellé egy másik, szebb és jóval nagyobb épül, persze a környező fákat nem kímélve, kiirtva mindent vált Mordor földjévé a környék, csak úgy, mint a várost a Balatonnal összekötő 67-es út. A pár éve felújított buszpályaudvar is bontásra került. Bár eddig is egymás mellett volt a vasútállomás, a helyi és a helyközi buszpályaudvar, most majd két utóbbi egymás hegyén, hátán lesz mélyített parkolóban, azon a helyen, ahol egy kisebb vihar után is kerékagyig gázolnak az autók a hosszú évek óta kivitelezhetetlennek tűnő vízelvezetés miatt.
Sártenger lepi a várost a felújítások és átépítések miatt. Szeretem? Valóban ezt suttogják a virágok és a fák, mint Auguszt Bárió dalában? Nem, ők is szenvednek, ha egyáltalán túlélik.

Majdnem az első, de mégsem

- Hát ez bizony eső!
- Pedig azt rebesgették, errefelé havazás várható.
- Nézd a szélvédőt! Hó!
- Na tessék! Látod? Ennyi. Akarom mondani, ennyi volt.

A köd, meg a napsugarak

Gyönyörű volt a reggeli táj. Az árnyékos völgyekben sűrű fehér pára ült, palástja beborította a környező dombokat, amin keresztül a nap sugarai próbáltak utat törni maguknak, néhol aranyszínűvé varázsolva az őszi tájat.
Tegnap egy munkahelyi képzésen vettem részt. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy mennyire kezdem szeretni  a "szakmát", szeretem, hogy segíthetek, még olyan embereken is, akiket a társadalom nagy része elítél, csak függőként tekint rájuk. Egy másik részüket most kreálják ellenségképként az emberekben. Eszembe jutott a reggeli köd és a rajta áthatoló napsugarak. Nagyszerű hasonlat. Talán más is érti, erről szól a munkánk.

Volt egyszer egy Albatrosz klub

Eszembe jutott a KISZ klubos srác abból az időből, amikor mi még csak serdülő tizenéves úttörőlányok voltunk. Valami vezetőképzésre jártunk az iskolával szomszédos úttörőházba, s a "nagyok" áthívtak magukhoz télapózni. Óriási zavarban voltunk, hogy így leereszkedtek hozzánk, a sráctól pedig el voltunk ájulva, mert gálánsan udvarias volt velünk, kis taknyosokkal, egymás után gyártotta a poénokat, biztosítva ezzel az este hangulatát, nem mellesleg gyönyörűen szavalta Charles Baudelaire Az albatrosz című versét. Természetesen azonnal belezúgtunk mindannyian.
Aztán pár évre rá összefutottam az akkor már fiatalemberrel a KISZ táborban, lányok hada állta körül, egy incidens kapcsán mégis engem vitt sétálni, mert akkor már nagylány számba vett ő is, jókat kacagott az úttörőházas sztorin, én pedig el voltam alélva tőle, de csak nemet mondtam neki akkor, s utána is mindig, ha összefutottunk a városban. Most pedig rábukkantam a közösségi oldalon, a profilképről egy megtört, bizonytalan szempár nézett vissza rám, s tudja a franc miért, olyan szomorú lettem, eszembe jutottak a vers sorai...

Mint a szerelem

Az idős nénike három orchideát is rásózott a férjemre, már nem bírt velük, szerinte az összes csupa kóc volt. Először otthon vettem észre a többi orchidea levelei alatt megbújó virágokat, pár napra rá a céghez behurcolt is virágot bontott. Hasonló érzés ez a szerelemhez.

Fontos dolgok ezek...

... egy nő életében.
Amikor több hónapnyi vajúdás után elhatározod, hogy lenöveszted a hajad (na, azért lesz benne egy kis vagánykodás), adva egy pofont a hajfestésnek, s talán ezzel együtt a pszoriázisnak is, az éppen szőke hajtincseidet szürkére festeted a fodrásznál, aki mindenképp lebeszélne, mert szerinte olyan öregnek fogsz tűnni, mint az országút, talán ezért is, a szíved a torkodban dobog, mikor odaérsz az autóban várakozó férjedhez, bízva abban, ő semmit sem vesz észre az egészből, de ez mégsem így történik.
- Szívem, ez most jó! Ez tetszik!
Fújsz egy nagyot, kiereszted a levegőt, a szíved is nyugodtabban dobog... Pár nap múlva pedig rájössz, alig vette észre valaki a változást.

Szép sorjában

Nappali és konyha. Évek óta készültünk rá, hetekig találgattuk, milyen színe legyen, végiglapoztunk egy csomó katalógust, próbálgattuk egymás mellé a színeket, hogy aztán fehérre fessünk mindent. Az eredmény egy számunkra letisztult, nyugalmat árasztó miliő régi bútorokkal, sok-sok zölddel. Szeretjük.

Taxi

Nem értem, ha beszállni készülök egy taxiba, a sofőr rám nézve, miért húzza hátra az ülést? Hát széltében vagyok hosszú, nem a magasságom széles.

Visszatérő

Néha elmélázom azon, van-e értelme még folytatni ezt a dolgot? Mert ha más nem is, jómagam jókat nevetgélek a gondolataimon, amiket időnként leírok... fejben.

A nagyon szingli nő

Hőség van. A város kávézójának teraszán teázgatunk, szürcsöljük a limonádét, amikor a napernyők alatt feltűnik a nagyon szingli nő. Aggódva körbenéz, mintha teltház lenne, majd nyugtázza, bőven akad még hely. Leül egy üres székre, óvatos, kimért mozdulatokkal elhelyezi a táskáját, előveszi a telefonját, megnézi, kereste-e valaki, majd hirtelen észrevesz valamit a távolban és elrévedve üldögél. Közben odalép asztalához a felszolgáló, mire a nagyon szingli nő túl gesztikulált mozdulatokkal, hatalmas mosollyal az arcán adja tudtára, mennyire örül neki.
 - Ó, szia! Hát te vagy?
Bájosan néz felfelé, miközben meg-megrebegteti a szempilláit és rendel. A pincér szája szegletében megjelenik egy sanda vigyor, látszik, ismeri, már nem először jár itt. De a nagyon szingli nő már nem veszi észre a fiú apró ajakbiggyesztését, mert tekintete újra valahol a horizont túlsó végén összpontosul, beleéléssel követ valamit a tekintetével, mintha egy romantikus film jelenetét nézné. Olykor-olykor felderül az arca, majd összehúzza szemöldökét, minden mozdulatát túljátssza. Időnként a telefonon megjelenő, haszontalan értesítések elvonják a figyelmét, ilyenkor jelentőségteljesen végigpörgeti a készüléken a mi asztalunktól is jól kivehető facebook üzenőfalát. Közben megérkezik a rendelés, egy csésze kávé, majd még egy, sütemények egy tányérkán, gyümölcsös limonádé. A nagyon szingli nő, tekereg jobbra, balra, elrebeg egy "köszönöm"-öt, majd széles, feltűnő mozdulatokkal rendezgetni kezdi az asztalát. Kicsi asztalka, ő mégis kitartóan pakolgat. Hosszú percek után szürcsölni kezdi a kávéját, benéz a kávézó automatikusan kinyíló ajtaján, majd hirtelen kihúzza magát, fejét hátravetve beletúr a frizurájába, tekintete felragyog, s egy újabb széles mosoly jelenik meg az arcán. Önkéntelenül követed a tekintetét, ami egy valamit elárul számodra, nincs ott senki és semmi, aminek vagy akinek ennyire lehetne örülni. Igazából semmi nem mozdul. Ő közben maga elé húzza a telefonját, mintha keresne benne valamit, de látod, hogy újra csak a facebookot pörgeti őrült sebességgel. Megannyi kérdőjel jelenik meg a agyadban, szinte láthatóan világítanak a fejed felett. Mire észbe kapsz, a nagyon szingli nő újra a távolba révedt tekintettel üldögél, immár emelkedett hangulatban, szinte földöntúli angyali mosollyal az arcán, elfelejtkezve a világról kavar galaktikus örvényt a kávéjába...
Azt gondolhatnád, hogy a nagyon szingli nő boldog, ami benned is örömet kellene, hogy ébresszen. De te csak valamiféle bágyadt melankóliát érzel, mert tudod, a nagyon szingli nő kimondhatatlanul magányos és szomorú.

Nyelvbotlás

- Jó ideje úgy érzem, hiányzik a házasságunkból a SZEN-VE-DÉÉÉÍÍÍLY...
- Szívem, ezt még egyszer... így tagolva, ugyanezzel a hanglejtéssel, ha lehet! Légyszi...
Hát ennyiben maradtunk.

Kis kedvencem

A fiút kisebb korában feltehetőleg a nagypapa molesztálta szexuálisan, agresszív volt és sokszor meg akart halni, tört-zúzott maga körül mindent és mindenkit. Azért került speciális gyermekotthonba, mert az édesanyja már képtelen volt kezelni, a kissrácot a tehetetlen pedagógusok iskolától iskoláig rugdosták, csak ne náluk legyen, míg végül magántanulóvá lett. 

Egyébként ezek az otthonok képtelenek a szerepüket betölteni, maga a rendszer alkalmatlan arra, hogy megfelelő nevelést és oktatást biztosítson a gyermekek számára; nincsenek megfelelően képzett szakemberek, nincs pszichoterápiás megsegítés vagy csak nagyon elvétve, akkor is leginkább csak gyógyszeres kezelés szintjén. 

Édes szívem, hogy szerette, mikor mellém bújhatott és beszélhetett. Le tudtunk ülni tanulni, játszani, beszélgetni, tervei és álmai voltak... Rengeteg időre lett volna szükség, hogy teljesen megnyíljon. Ma mesélte egy ott dolgozó ismerős, hogy ez a fiú elkerült az otthonból zárt intézetbe, én meg most úgy érzem, mintha a szívemből téptek volna ki egy darabot, mert meg lehetett volna menteni őt, ha kap megfelelő pszichoterápiás segítséget, ha valaki is akart volna segíteni neki, de mindenki csak lökte el magától, a szakember is csak kibúvót keresett...mert hátat fordítani mennyivel könnyebb, ugye.

Gyakorlatilag ennek a fiúnak köszönhetem, az ötös szakdolgozat- és a kiváló vizsgaeredményemet.

Virágos és romantikus

A gyerekeim születésekor a ruhákat szép lassan felváltotta nálam a nadrág-felső kombináció, de olyan szinten, hogy Édua lányom esküvőéig nem hordtam se szoknyát, se ruhát. Voltaképp nem is hiányzott, mert 

1. utálok harisnyát hordani,

2. mindig úgy voltam vele, aki túlsúlyos, ne hordjon ruhát, szoknyát meg pláne ne...
Aztán jött az az első pillantásra szerelem dolog, megláttam és beleszerettem, s mikor már rajtam volt, tudtam, hogy teljes ruhatár cserét akarok és mégsem kell nekem az unásig nadrág, meg a most divatos lagenlook, inkább maradok a jól bevált, kis virágos romantikusnál másképp.

"Ez a ruha annyira te vagy." (by Timi)

Nem lóg

- Zé, elegem van ebből a hajnövesztésből! Nézd meg, sehogy sem jó, csak lóg össze-vissza! Téged nem zavar?
- Nem. Az enyém nem lóg...

Növénybarát munkahelyem

Arra gondoltam, arrébb húzom az ablak mellett álló szekrényt, amikor megláttam ŐT...

Teszt

- Szívem, megcsináltad már a tesztet?
- Nem. Miért?
- Tudni akarom, hogy gyereket vársz vagy csak öreg vagy...

Lépcső

Napok óta próbálom megfejteni az éles elméjű, kivitelező mester logikáját.

Esküvő előtt

Az esküvő előtti napok nem csak a házasulandókat viselik meg, hanem az örömszülőket is, mivel már egy hete itt van nálunk Bese Regő, a világ legcukibb unokája, aki vagy kézről kézre jár, vagy egyszerűen csak gyönyörködünk benne, le nem maradva így semmiről. Ki gondolná, hogy ez fárasztó is tud lenni?

Parajhús

- Miért nem mondtad soha, hogy paraj az spenót???
- Gondoltam, alap...
- Elmentem egy levesezőbe. Parajkrémlevest kértem kecske sajttal. Gondoltam, valami sajtkrém leves lesz és benne parajhús. Azt hittem, az valami hús. Erre, oda teszik elém a zöld levest. Azt hittem, szívrohamot kapok.
- Most nagyon röhögök. Bocs.
- Megszagolom... Mondom b...g, ez vagy valami rohadt büdös hús, vagy spenót...
- Végem van! Jaaaj... Bocsi, tényleg!

Családban marad (esküvőre készülünk)

Lányomnak segítek az ültetés szervezésében.
- Ráhel, képzeld! Pakolgatom a gyerekeket, már majdnem kész vagyok az ültetéssel, sorolom a neveket, erre rájövök, egy valaki hiányzik. Soroltam újból a neveket, még a név sem ugrott be... Percekig agyaltam, már-már azt hittem, valami nagyon gond van velem, mikor rájöttem... Érted? Rá kellett jönnöm, hát te vagy az, aki hiányzol a listáról. Úristen, hogy lehettem ennyire...?
- Anya, basszus! Nem hiszed el! Órák óta azon agyalok, ki a hatodik tesó... De hülye vagyok, hát én vagyok az.

Müzli

- Tényleg komolyan gondoljátok, hogy a kutyus tíz napig nálunk lesz?
- Igen, anya. Hidd el, jól meglesztek.
- És már nem pisil be a lakásba?
- Nem. De nyugi, adok kutyapelust. Müzli csak arra pisil, ami lapos, puha és fehér.
- Khmm... ugye, nálunk minden szőnyeg lapos, puha és fehér. Csak mondom.

Boldogság

Amikor valamit nagyon szeretnél, közben telnek a hónapok, s te megannyi kudarc után még mindig bízol valami megfoghatatlanban, és akkor megszólal a hang a telefonban:
- Jó hírem van. Üdvözöljük stábunk tagjai között!

Béla segge alatt

Várakozások

- Még mindig nem jött meg.
- Múltkor nekem is késett három napot.
- Mármint Gyula nem jött meg...

Bese

Úgy tűnik, a gyermekből vezető egyéniség lesz...

Hétvégéről

Unokaöcsém ballagásán aggódó tekintettel kutatok Zé után, amikor...

- Szia! Te vagy az, Judit?

- Igen. Szia! (???)

- Megismersz? (aggódó tekintet)

- Most, így a pillanat töredéke alatt rájöttem... (azért kellett pár másodperc)

- Huhh! Szóval faterommal beszélgettem itt hátrébb, amikor megláttalak és aztán az orrod... szóval az orrodról rögtön beazonosítottalak.... (mutatja is a méretét, hurrá)

- Ez így fantasztikusan hangzik, boldoggá tettél... de komolyan.

- Hát kicsit félve jöttem ide, de gondoltam, legfeljebb elküldesz a francba! Egyszerűen nem bírtam ki. Mondtam is apámnak... (most tűnik fel, még mindig dadog, ha zavarban van)

- Semmi vész, de tényleg! Örülök neked. Na, mesélj! Mizujs veletek? (mielőbb tereljük el a szót)

Így van ez

Amikor elhatározol egy csomó dolgot és a számítógéped beadja a kulcsot...

Restart

Úgy gondoltam, végleg befejeztem, de talán... csakis ezzel a nőies határozottsággal, legyen egy restart. Ha mégsem, marad üresen...

Kicsit megkésve...

... de annál nagyobb szeretettel rájuk gondolva.

(az ő kérésére újra)