2014. május 23.
Balkonszoba
"Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés." (Fodor Ákos)
Köszönet Adolph von Menzel német festő és grafikusnak, hogy 1845-ben megalkotta. Ezt kerestem, ezt a fajta lebbenést. Amikor egy finom, lágy szellő fúj be a szobába a nyitott balkonajtón keresztül. Alig észrevehetően. A szobában egy tükör, két szék, semmi több.
2014. május 20.
Boldog "nagyszülők"
... vagy mik lettünk.
Ma este kaptuk a levelet a nyulunk, Emma Dezsőúj apukájától új gazdájától:
"Sziasztok! Emma Dezső apa lett. 10X-esen. A nevek: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. A lányok külön fészekben vannak. Hiába, van itt erkölcs, kérem :)
A lányokat elnevezhetitek :)
Ja, az esemény ma délelőtt történt.
Áldást!"
Ma este kaptuk a levelet a nyulunk, Emma Dezső
"Sziasztok! Emma Dezső apa lett. 10X-esen. A nevek: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm. A lányok külön fészekben vannak. Hiába, van itt erkölcs, kérem :)
A lányokat elnevezhetitek :)
Ja, az esemény ma délelőtt történt.
Áldást!"
2014. május 18.
Morcos macska
Takarítás közben bemenekült a ruhás szekrényünk mélyére, ahonnan morcosan és rosszkedvűen tekintgetett kifelé. Később épp csak csipegetett valamit, aztán visszamászott a ruhák adta rejtekhelyre. Zé végigtapogatta, az fújt rá felborzolt bundával. Fáj itt, fáj ott, húzza a lábát. Valaki elütötte, valami elkapta, összeverekedett, ki tudja...
2014. május 15.
Szerelem
- Zé! Ugye, te nem azért vettél el feleségül, mert mi jókat....?
- Dehogy szívem! Hogy jut ez eszedbe?
- Mert a pasik többsége ezért akart megtartani, s nem szeretném, ha te is...
- Ne is gondolj ilyenre! Tudod, mennyire szeretlek.
- Akkor te miért vettél el feleségül?
- Mert kedves és aranyos vagy. Mert nagyon jó a lelked... És mert hatalmasak a melleid...
- Dehogy szívem! Hogy jut ez eszedbe?
- Mert a pasik többsége ezért akart megtartani, s nem szeretném, ha te is...
- Ne is gondolj ilyenre! Tudod, mennyire szeretlek.
- Akkor te miért vettél el feleségül?
- Mert kedves és aranyos vagy. Mert nagyon jó a lelked... És mert hatalmasak a melleid...
A kegyetlen, szürke hölgy
2014. május 13.
Két nap alatt
Az ablakban érlelt kovászos uborkát két nap alatt eltüntettük... Tehát az elkészítésébe bátran belevághatunk tavasszal, nyáron (leginkább), ősszel, s talán télen is.
2014. május 11.
Áldás Katicitől
Hirtelen ötlettől vezérelve indultunk Pécsre. Így esett, hogy találkozhattunk egy nagyon kedves bloggerinával is (az a nagy helyzet, hogy nem nekem, hanem Mártinak jutott eszébe), akit már régóta szeretnék megismerni. Széles mosollyal az arcán közeledett felénk, hirtelen nem is tudtam mire vélni ezt a mosolyt (nem ismertem fel őt azonnal), de a következő pillanatban leesett... Tündéri, aranyos nő, olyan ember, akit pár perc ismeretség után a szívedbe zársz. Ő Katici.
Hálás vagyok ezért a találkozásért. Most már nagyon szeretném megismerni a többieket is, akiket tavaly nyáron nem volt módomban.
2014. május 8.
Szaktanári
Petrus lányom ma szaktanárit kapott "mobiltelefon használat" címszóval, mert megnézte a mobiljának kijelzőjén, hogy áll a haja. Mondtam is neki, ha így folytatja, akár ki is rúghatják az iskolából...
2014. május 7.
Petrussal a kertben
- Anya! Annyira sajnálom, hogy ti már ilyen öregek vagytok Zével...
- Miért?
- Mert így nem ismerhetjük egymást fiatalon.
- Miért?
- Mert így nem ismerhetjük egymást fiatalon.
Traktoros
Amikor egész nap gazolsz, szöszmötölsz a kertben és csak este veszed észre, hogy a fél arcod, és az egyik karod pólóujj hosszig leégett a napon. Olyan traktorosan. Csodaszép...
2014. május 6.
Mosolygó paradicsomok, korai uborkák
Mintha vásott kiskölykök lennénk, úgy válogattunk a piacon a paradicsomok között a nagy orrúakra vadászva, még a mosolyt is odaképzeltük az orruk alá, így aztán eléggé érzékenyen érintett, mikor Félix fiam közölte, hogy szívfájdalom nélkül
Nem bírtam ki, hogy ne vegyek kovászos uborkának valót, mert ősszel is istenire érlelődött a langymeleg radiátoron. Itthon jutott csak eszembe, hogy már nem is fűtünk, így most az uborkát kicsi üvegekben téve próbálkozom a csodával a konyha ablakának párkányán.
A külön bónusz az volt, mikor az egyik kereskedő odasúgta, mennyire hiányzik nekik Zé, mert ő volt az, aki igazi jókedvet teremtett köztük. Hazafelé el is határoztuk, kell nekünk egy-két nagy fóliasátor, amiben mi neveljük majd a "mindenfélét", aztán áruljuk a magunkét. Zé apukája ért hozzá, tőle megtanulhatnánk a fóliás kertészkedés fortélyait. Már csak pénz kéne a megvalósításhoz, akár el is kezdhetnénk lottózni... Sajnos, hirtelenjében más nem jut eszembe.
2014. május 3.
A férfiak miért ilyenek?
Bár alaposan elkéstünk a gyülekezeti kirándulásról, Zé egy-két fotót engedélyezett a parkolóban. Persze, csak a "lényegről". A tó partján viruló nőszirmoknál azonban már morgott és siettetett, tolt maga elé, hogy még véletlenül se maradjak le. Így aztán nem sikerült egy igazán jó fotót sem készítenem. De kaptam egy ígéretet, miszerint valamelyik nap a héten... Amikor csak eget és földet, fákat és virágokat... Semmi szerinte "lényegeset".
2014. május 2.
Újratervezés
Úgy tűnik nincs öröm üröm nélkül.
Zé ma reggel ötre ment dolgozni. Fél hatkor már otthon volt. Ott állt előttem az én hatalmas erős férjem, s akkor láttam, ahogy összegyűlik a szemében a könny, miközben csak mondta és mondta, hogy már hetek óta megalázzák és mindenbe belekötnek, de most, mikor még azzal is meggyanúsították, hogy nem tisztességes, azt mondta elég volt és eljött. Végleg.
Délelőtt elmentünk a piacra, mindenki kérdezgette őt, elmondták, hogy senki nem maradt meg még "ezeknél" egy-két hónapnál tovább, mert kibírhatatlan a stílusuk, mindenki rühelli őket a kereskedők közül is, közben vigasztalták, s jó volt érezni, hogy Zé az egy hónap alatt több barátra tett szert ott, mint a munkaadói húsz év alatt.
Újratervezés... álláskeresés. Fogalmunk sincs, merre és hogyan tovább... Zé bizakodó, én még aggódom.
Zé ma reggel ötre ment dolgozni. Fél hatkor már otthon volt. Ott állt előttem az én hatalmas erős férjem, s akkor láttam, ahogy összegyűlik a szemében a könny, miközben csak mondta és mondta, hogy már hetek óta megalázzák és mindenbe belekötnek, de most, mikor még azzal is meggyanúsították, hogy nem tisztességes, azt mondta elég volt és eljött. Végleg.
Délelőtt elmentünk a piacra, mindenki kérdezgette őt, elmondták, hogy senki nem maradt meg még "ezeknél" egy-két hónapnál tovább, mert kibírhatatlan a stílusuk, mindenki rühelli őket a kereskedők közül is, közben vigasztalták, s jó volt érezni, hogy Zé az egy hónap alatt több barátra tett szert ott, mint a munkaadói húsz év alatt.
Újratervezés... álláskeresés. Fogalmunk sincs, merre és hogyan tovább... Zé bizakodó, én még aggódom.
Éljen május elseje
- Szívem, nem tudom felhívni ezt a fickót!
- Akkor most mi lesz?
- Hát akkor ez az autó nem a mi autónk lesz!
- Hát nem tudom, nem tudom. Ha ránézek arra az autóra...
Öt perc múlva csörgött a telefon. Hohóóó, visszahívás. Fülelni kezdtem. Nincs még eladva, épp most alkudtak belőle százötvenezret, hétfőn mennek érte, de tudja mit, ha tízezerrel többet ad és holnap elviszi, akkor a magáé. Nem volt számunkra kérdés. Másnap hajnalban vonatra ültünk, meg sem álltunk Kecskemétig. Onnan már autóval mentünk Szolnokra a szüleimhez.
Hónapok óta tervezgettünk, vártunk. Hányszor elkeseredtem, a párnába fúrva a fejem bőgtem titkon, mert nem tudtunk semerre mozdulni. A tél miatt, az eső miatt, a szűkös idő miatt, a lábam miatt... Zé is kitört időnként, vagy csak üldögélt magába roskadva egy-egy fárasztó nap után. Néha annyira sajnáltam őt, hogy már-már kezdtem feladni. Sokszor azt éreztük pengeélen táncolunk, mégis tartottuk egymásban a reményt. Meg kell lennie. Csak még egy kicsit türelmesnek kell lennünk.
Most van egy szép autónk. Amilyen még sosem volt. Amilyenről évekkel ezelőtt álmodni sem mertem. Isten segítségével. Anyukám, apukám és Zé apukájának segítségével. A barátaink segítségével. Nagyon, de nagyon hálás vagyok érte.
2014. április 30.
Orvosnál
Az esküvő után napokig nyomtam az ágyat felpolcolt lábbal, de a járás még most is nehezemre esik. Nem kellett lökdösni az orvoshoz, mint máskor, magamtól is mentem.
- Nincs mese, fogynia kell egy kicsit - bólogatott velem együtt a "kisdoki", majd egy újabb gyógyszer felírva, májustól kötelező, mindennapos úszást írt elő. Erre nem voltam felkészülve. Most aztán gondolkodhatok, honnan szerezzek egy méretes traktor gumibelsőt, ami fenn tart majd a vízen, ha elfáradok...
- Nincs mese, fogynia kell egy kicsit - bólogatott velem együtt a "kisdoki", majd egy újabb gyógyszer felírva, májustól kötelező, mindennapos úszást írt elő. Erre nem voltam felkészülve. Most aztán gondolkodhatok, honnan szerezzek egy méretes traktor gumibelsőt, ami fenn tart majd a vízen, ha elfáradok...
2014. április 24.
Késni fog
- Anya késni fogok! Negyven perce áll a vonat a puszta kellős közepén. Fogalmam sincs, mi történt itt. Három rendőrautó, egy mentő áll a vonat mellett, most érkezett egy mentőhelikopter.
Sejtem, mi történt. Beszélek KZ-vel, mert ő bennfentes. Elgázoltak valakit. Halott. Még egy-másfél óra. Körülbelül. Új mozdonyvezetőt is küldenek.
Később anyukámmal:
- Késő ér haza...
- Miért nem megy ki segíteni? Önkéntes vöröskeresztes.
- Mire gondolsz? Szedegesse a darabokat?
- Azt is bírnia kell... nem?
- Nem hinném... nem hinném, hogy ez lenne a dolga. Ott.
Még így is megrázta a hír, amit a kalauztól hallott. Öngyilkos lett valaki. Mondják, mindennapos eset. Nem is tudunk róluk. Néha felröppen egy-egy hír, ami eljut hozzánk. Eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam. Mindenki ismerte, szerette. Egy életvidám srác volt. Egyik nap nem jött iskolába. Harmadik óra lehetett, mikor bejött az igazgató. Elkérte a naplót. Nem értettük. Nem tudtuk, hogy csak azért tette, mert képtelen volt elmondani, ami történt. Dömét halálra gázolta a vonat... Nem tudják, mi történt, talán odatette valaki. Senki nem tudta elképzelni, hogy ő maga feküdt rá a sínekre. Nem értettük. Képtelenek voltunk felfogni. Napokig. Hetekig. Még ma sem akarom elhinni. Azóta mindig szíven ütnek az ilyen "történések".
Közben megérkezik az egyik lányom udvarlója.
- Késett a vonat. Valami hülyének nem akadt jobb dolga, kiugrott a sínekre Kurdnál.
...ba, abba. Isten bocsássa meg nekem, amit gondolok most róla.
Sejtem, mi történt. Beszélek KZ-vel, mert ő bennfentes. Elgázoltak valakit. Halott. Még egy-másfél óra. Körülbelül. Új mozdonyvezetőt is küldenek.
Később anyukámmal:
- Késő ér haza...
- Miért nem megy ki segíteni? Önkéntes vöröskeresztes.
- Mire gondolsz? Szedegesse a darabokat?
- Azt is bírnia kell... nem?
- Nem hinném... nem hinném, hogy ez lenne a dolga. Ott.
Még így is megrázta a hír, amit a kalauztól hallott. Öngyilkos lett valaki. Mondják, mindennapos eset. Nem is tudunk róluk. Néha felröppen egy-egy hír, ami eljut hozzánk. Eszembe jut egy gimnáziumi osztálytársam. Mindenki ismerte, szerette. Egy életvidám srác volt. Egyik nap nem jött iskolába. Harmadik óra lehetett, mikor bejött az igazgató. Elkérte a naplót. Nem értettük. Nem tudtuk, hogy csak azért tette, mert képtelen volt elmondani, ami történt. Dömét halálra gázolta a vonat... Nem tudják, mi történt, talán odatette valaki. Senki nem tudta elképzelni, hogy ő maga feküdt rá a sínekre. Nem értettük. Képtelenek voltunk felfogni. Napokig. Hetekig. Még ma sem akarom elhinni. Azóta mindig szíven ütnek az ilyen "történések".
Közben megérkezik az egyik lányom udvarlója.
- Késett a vonat. Valami hülyének nem akadt jobb dolga, kiugrott a sínekre Kurdnál.
...ba, abba. Isten bocsássa meg nekem, amit gondolok most róla.
2014. április 23.
Wifi
Nem bírtam ki, hogy ne viduljak hangosan, mikor a napokban kapott sms-ek törlése közben újra elolvastam Ráhel lányom üzenetét, amit a fürdőszobából küldött húsvétkor:
"Anya, mi a wifi kódja?"
"Anya, mi a wifi kódja?"
2014. április 20.
Idei Húsvét
Kerestem szelíd, gyapjas bárányos képeket a Húsvéthoz, de nem igazán találtam. Úgy tűnik, a ma embere már csak a nyúlhoz és a tojáshoz köti ezt az ünnepet. Ahogy látom, a húsvéti bárány leginkább kicsontozva jelenik meg a fejekben, jobb esetben a kisgyermekek találkozhatnak még vele a kifestőkben.
Valamiért évről évre kevesebb kedvem van a lakást ünnepivé varázsolni, most az esküvő miatt még a nagytakarítás is várat magára. Tojást már tavaly sem festettünk, idén sem lesz másképp (ha csak ma este kedvet nem kapok hozzá). A sütemények is most sülnek, mivel a gyerekek a mai napot az apjukkal töltik, csak holnap lesznek velünk.
Délután közös húsvéti istentisztelet lesz High Five koncerttel egybekötve... Várom. Ezt leginkább. Most.
2014. április 19.
Az esküvőről utólag
Annyit gondolkodtam, mit írhatnék az esküvőnkről, de semmi fennkölt és megható nem jut eszembe. Igazán írnom is nehéz róla.
A polgárinak minden részletére emlékszem, még arra is, mikor az igennél megbicsaklott a hangom. Rövid és egyszerű volt, pont amilyennek képzeltük, mégis megcsillant egy-egy könnycsepp a szemünk sarkában.
A gyülekezeti esküvőről csak részletek ugranak be, ahogy telik az idő, egyre több és több. Sokan voltak, mi pedig állítólag aranyosak és szépek voltunk.
De ami a legfontosabb, nagyon jó volt érezni ott a teremben, mennyien szeretnek minket, s mennyire örülnek annak, ahogy mi szeretjük egymást. Holtomiglan-holtodiglan.
Köszönöm Márquez...
"Hallott már valaki kövér nőket beszélgetni? El se lehet képzelni bármi más látványosságot, amelyből így áradna az egészséges vidámság. Senki se tud úgy nevetni, mint ahogy két kövér nő nevet. És utoljára se tud nevetni, mert ők ketten sohasem hagyják abba. Ha kettőnél több kövér nő beszélget, az ember arra gondol, hogy a jó egészség titka a testek tömegében és sűrűségében rejlik. Még az is megfordul az ember fejében, hogy nem zsír, hanem törökméz szorongatja a szívüket. Mindig az az érzésem, hogy harminc évvel fiatalabbak a koruknál, és vigyázniuk kell, nehogy a föld vonzóereje hirtelen elengedje őket. Ez volna netán a gömbök metafizikája?"
(Gabriel García Márquez - A világ ahogy Gabriel García Márquez látja, Piedad Bonnet válogatása)
Nem csak ezt...
2014. április 14.
2014. 04. 14. 14:00
"Belső zsebedbe bújva
lehetne élni szépen,
dobogós boldogságban,
halálig szívverésben."
(Szécsi Margit)
Megházasodtunk.
2014. április 13.
Utolsó órák
Feldíszítettük a gyülekezeti házat, az egyszerűségre törekedve mindenben.
Befőttes üvegekből készített mécsestartókat kötöztünk fel, a két kislányom krepp papírból készített hangulatos virágdekorációt a gerendákra. Az úrvacsora asztalára Zé karácsonyi ajándéka - egy fehér terítő, az ünnepi virágcsokor alá egy régi barátnőtől kapott csipke kerül, mondhatni a barátságunk emlékére. Így érezzük teljesnek.
A tányérok, poharak elmosva, kikészítve. Holnap kora délután a három legkisebb fog segédkezni egy egyik kedves hölgytestvérnek, aki elvállalta az utolsó simításokat.
S akkor még kell hosszú gyufa, rajzszög, műanyag evőeszközök... Már nem akarok gondolkodni semmin, tényleg semmin. De csak kattog, kattog... zakatol az agyam. Jó lenne egy kis csend. Mindjárt reggel. Délelőtt. Délután. Kettő óra. Hat.
A tányérok, poharak elmosva, kikészítve. Holnap kora délután a három legkisebb fog segédkezni egy egyik kedves hölgytestvérnek, aki elvállalta az utolsó simításokat.
S akkor még kell hosszú gyufa, rajzszög, műanyag evőeszközök... Már nem akarok gondolkodni semmin, tényleg semmin. De csak kattog, kattog... zakatol az agyam. Jó lenne egy kis csend. Mindjárt reggel. Délelőtt. Délután. Kettő óra. Hat.
2014. április 11.
Szakdolgozat írása közben
Költészet napja alkalmából:
(Írtaköltötte Cs. É.)
Kell egy sámándob...
Kell egy sámándob,
sejj anyám nagyot sóhajtok,
ha nem kapok sámándob.
Ó be nagyot sóhajtok,
ha nem kapok sámándob,
s nem dalolhatom: Hejjdunaduna.
Agyamra ment a szakdoga,
Hejj, ha mesélni tudna.
Utolért (már megen) a hajnal kapuja.
Legnagyobb lányomtól.
(Írtaköltötte Cs. É.)
Kell egy sámándob...
Kell egy sámándob,
sejj anyám nagyot sóhajtok,
ha nem kapok sámándob.
Ó be nagyot sóhajtok,
ha nem kapok sámándob,
s nem dalolhatom: Hejjdunaduna.
Agyamra ment a szakdoga,
Hejj, ha mesélni tudna.
Utolért (már megen) a hajnal kapuja.
Legnagyobb lányomtól.
2014. április 10.
Holland csipkék
Tegnap este "véletlenül" megláttam a kedvenc turkálóm honlapján, hogy ma holland terítők és csipkék érkeznek. Aztán ma reggel "véletlenül" korán felkeltem, majd szintén "véletlenül" elsőként az üzlet felé vitt az utam. De az a horgolt párnahuzat... Már csak azért, megérte.
2014. április 9.
Menyasszonyi ruha és társai
Pár naponként eszembe jut, hogy még mindig nincs harisnyám. Jeleztem Zének, ha nem lesz, vágyölő aranybarna térdfixben ülöm végig az esküvőnket keresztbe tett lábakkal, legalább térdkalácsig felhúzott ruhában. Ja, és szőrteleníteni sem fogok...
Már nem tudom
Zé Svájcban élő rokonai is bejelentkeztek. Most már nem az a kérdés, ki jön, hanem ki nem jön az esküvőnkre? Este megkérdeztem Zétől, szerinte feltűnne-e valakinek, ha én nem mennék?
2014. április 8.
Nem politizálok, nem én...
"... Vidéken tudják, milyen 47 ezer forintból megélni és vidéken tudják azt is, hogy ezt mindenki leszarja. Te is meg a politikusok is. Senki nem foglalkozik velük. Néha van egy kis cirkusz, átadják az új kultúrt meg hoznak száz árvácskát a Petőfi utca végére, ahol olyan csúnya gazos volt, meg eus pénzen pályáznak csatornára. Nemhogy munkát hoznának.
Negyven százalék maradt otthon, mert már beleszarik. Mert nem hisz el semmit. Mert a kisvárosi meg a falusi ismeri a jelöltet még abból az időkből, mikor az a homokozóban ült és kevergette a pisakását, és előbb tudja, mennyit fog lopni, mint a jelölt. Mert dühös. Mert harsányan, de könnyekkel a szemében röhög azon, hogy az LMP bejelenti: a következő négy évben ők a vidék problémájára koncentrálnak.
Nyilván van buta is meg nemtörődöm is. De nagy tömegek dühösek, elkeseredettek és fásultak. Így aztán a vidéki arra szavaz, aki ügyes kommunikációval meggyőzi arról, hogy a legégetőbb problémáira megoldást ad. És ez a Jobbiknak kurvajól sikerült. Redizájnnal, vizslakutyussal. A FIDESZ meg rutinból nyomja ugyanezt.
Te meg hülyézed a vidéket és kiröhögöd, mert azt hiszik, Pesten mindenki Google Glass-ban rohangál az utcán. Te meg azt, hogy a mélyszegénység szó egy fikció, Szegedről meg annyit tudsz, hogy ott lakik a Picsaember.
Na ki a hülyébb? Én vagy te?" (teljes cikk)
Negyven százalék maradt otthon, mert már beleszarik. Mert nem hisz el semmit. Mert a kisvárosi meg a falusi ismeri a jelöltet még abból az időkből, mikor az a homokozóban ült és kevergette a pisakását, és előbb tudja, mennyit fog lopni, mint a jelölt. Mert dühös. Mert harsányan, de könnyekkel a szemében röhög azon, hogy az LMP bejelenti: a következő négy évben ők a vidék problémájára koncentrálnak.
Nyilván van buta is meg nemtörődöm is. De nagy tömegek dühösek, elkeseredettek és fásultak. Így aztán a vidéki arra szavaz, aki ügyes kommunikációval meggyőzi arról, hogy a legégetőbb problémáira megoldást ad. És ez a Jobbiknak kurvajól sikerült. Redizájnnal, vizslakutyussal. A FIDESZ meg rutinból nyomja ugyanezt.
Te meg hülyézed a vidéket és kiröhögöd, mert azt hiszik, Pesten mindenki Google Glass-ban rohangál az utcán. Te meg azt, hogy a mélyszegénység szó egy fikció, Szegedről meg annyit tudsz, hogy ott lakik a Picsaember.
Na ki a hülyébb? Én vagy te?" (teljes cikk)
(Hódos Hajni)
Sminkpróba
- Ildi péntek reggel jön hozzánk.
- Péntek reggel?
- Aha, kisminkel.
- Sminkel?! De hogy marad az rajtad hétfőig?
- Tudod, ez olyan próba... tudod.
- Péntek reggel?
- Aha, kisminkel.
- Sminkel?! De hogy marad az rajtad hétfőig?
- Tudod, ez olyan próba... tudod.
2014. április 7.
Mosolyból is jutott
A bankban az ügyintézőink annyira drágák voltak, akik még az exszel kapcsolatos hitelátírást intézték, ami cirka két évig tartott a budapesti bank hibájából, de ennek köszönhetően, legalább az árfolyamrögzítéssel kapcsolatos szerződésmódosítást soron kívül elintézték; szóval ők is ott szeretnének lenni az esküvőnkön, ott bizony...
Hétfő
Ma rá kellett jönnöm a városban, hogy gyakorlatilag jártányi erőm sincs. Szédelegtem Zé karjába kapaszkodva, időnként kivert a hideg veríték, máskor csak a száraz forróságot éreztem a bőrömön. Levegőért kapkodtam öt-tíz méterenként, miközben magamban rimánkodtam, csak most ne jöjjön rám az a a fojtogató, az emberből mindent kipréselő köhögés, ami otthon is.
Nem is tudom testileg vagy lelkileg visel meg jobban ez a fránya kór. Még Zé érintése is fizikai fájdalmat okoz, legszívesebben elbújnék valahová, összekuporodnék, s csak sírnék és sírnék, míg meg nem gyógyulok. Annyira, de annyira gyűlölöm ezt az egész mocskos, alattomos betegséget.
De legalább megvannak a ruháink. Szépek...
Nem is tudom testileg vagy lelkileg visel meg jobban ez a fránya kór. Még Zé érintése is fizikai fájdalmat okoz, legszívesebben elbújnék valahová, összekuporodnék, s csak sírnék és sírnék, míg meg nem gyógyulok. Annyira, de annyira gyűlölöm ezt az egész mocskos, alattomos betegséget.
De legalább megvannak a ruháink. Szépek...
2014. április 5.
Újabb kálváriánk a T-Commal
Pár hete bevittük a szolgáltatóhoz a még garanciás telefonkészülékem, mert kikapcsolt, bekapcsolt, elmászott a képernyője, lefagyott a rendszere, vibrált a hang. Elégedetten nyugtáztam, hogy jobb cserekészüléket kaptam, mint a saját telefonom, így az sem foglalkoztatott, hogy nem a beígért pár napos határidőre lettek kész a javítással. Azonban a telefonom kézhezvétele után egy napnak sem kellett eltelnie ahhoz, hogy rájöjjünk a mobilom még annyira sem működik, mint eddig. Zé visszavitte. Most már csak másfél órát kellett várnia a szervizelésre, ami olyan jól sikerült, hogy a készüléket alig lehetett használni. Tegnap újra visszavitte, kapott egy cserekészüléket is, ami használhatatlan, ugyanis nem jó a töltője. Tíz napot kéne várnunk a javításra.
Zé rákérdezett egy esetleges cserére is, de felvilágosították, hogy már nem kötelesek készüléket cserélni, ha folyamatosan szervizben van a készülék, akkor sem. Esetleg javasolják a fogyasztóvédelmi felügyelőség megkeresését. Hurrá.
Zé rákérdezett egy esetleges cserére is, de felvilágosították, hogy már nem kötelesek készüléket cserélni, ha folyamatosan szervizben van a készülék, akkor sem. Esetleg javasolják a fogyasztóvédelmi felügyelőség megkeresését. Hurrá.
2014. április 4.
Tegnap ledöntött a lábamról
... kíméletlenül. Egy lidércnyomásos éjszaka után támolygok jobba-balra, de csak rövid ideig. Visszahúz az ágy, pedig annyi a tennivaló.
2014. április 1.
Holnap már az egész utca
Csak nekem lehet annyi eszem, hogy szédelegve, torokfájósan köhécselve megyek ki az udvarra gazolni. Hogy megkönnyítsem a dolgom, leterítettem egy plédet, azon üldögélve vakartam ki a gyomokat a tégla közül. De aztán hol Zé hívott, hol Petrus lányom, utána én hívtam Irma barátnőmet, a végén az üldögélésből hasonfekvés lett, egyik kezemben telefonnal, másikban egy nagy késsel... Valahol a beszélgetés végén tarthattunk, mikor valahonnan a távolból meghallottam a szomszéd néni hangját:
- Rosszul vaaan??? Átmegyek segíteni...
- Nem, köszönöm! Csak telefonálgatok éppen... hasalva.
- Ha rosszul van, szóljon ám!
- Köszönöm, tényleg csak telefonálok - próbáltam visszakiáltani, miközben a kezemmel tartottam a fejem, mert épp rám jött egy olyan köhögési roham, hogy azt hittem, megfulladok. Talán azért elhitte, hogy jól vagyok.
- Rosszul vaaan??? Átmegyek segíteni...
- Nem, köszönöm! Csak telefonálgatok éppen... hasalva.
- Ha rosszul van, szóljon ám!
- Köszönöm, tényleg csak telefonálok - próbáltam visszakiáltani, miközben a kezemmel tartottam a fejem, mert épp rám jött egy olyan köhögési roham, hogy azt hittem, megfulladok. Talán azért elhitte, hogy jól vagyok.
Bonyodalmak
Azt még megértem, hogy a főiskolás gyermekeim kimentik magukat az esküvői részvétel alól, mivel azon a héten írják a zh-kat. De amikor apukám arra hivatkozik, hogy nem szeretne jönni, mert úgy hallotta az anyukám is ott lesz...
Úgy tűnik
Úgy tűnik, tegnap semmi másért nem mentem be a városba, minthogy összeszedjek magamnak egy jó kis torokgyulladást.
2014. március 31.
2014. március 29.
Blöeee
Néztem a születésnaposokat az arckönyvben, megláttam valakit a réges-régi múltból, nem is emlékszem, mikor került az ismerőseim közé (rögtön le is töröltem). Fotó nincs róla, minden ismerőse középkorú nő és fiatalkorú leányzó. Nem is tűnt volna fel, ha nem tudnék róla egyet, s mást. Rákerestem a nevére, hát persze, hogy fenn van fotóval is, azon publikus a lakhelye, a foglalkozása, a gyermekeinek száma is... Azzal persze sehol sem dicsekszik, hogy rontotta meg a tizenegy éves lányát, aki állítólag a mai napig vissza-visszajár hozzá. Az sincs sehol leírva, hogy hónapokig járt esténként egy családanyához, akinek a tizenkét éves lányát is bevonták a közös kis játékaikba. Még ma is felfordul a gyomrom. Attól külön, hogy a saját lakhelyén, mint nagyon fontos ember, mindig indul a képviselő választásokon.
K. O.
Mindig jóleső érzéssel töltött el, hogy nem tartozom a nehezen kelők közé. Most mégis hetek óta úgy vánszorgok ki a hálószobából, mint akit fejbe vertek, a szemem alig tudom nyitva tartani, forog velem az egész világ. A szemeim alatt fekete karikák árkok éktelenkednek, szinte megijedek a tükörbe nézve önmagam látványától.
Nem tudom, mi az oka ennek. Arra fogom, hogy egyre inkább stresszelek az esküvő miatt, hetek óta azzal álmodok. Menekülök. Ma éjjel épp Zét kellett lebeszélnem a házasodási terveiről, a végén már kiabáltam:
- Nem érted? Nem vehetsz el feleségül!
Reggel meséltem neki. Csak annyit mondott, ő szerinte nem benne, önmagamban nem bízok, ezért menekülök állandóan, pedig higgyem el, minden rendben lesz. Eddig is így volt, miért lenne most másképp?
2014. március 27.
Sikítófrász
Azért az rettentően bosszantó tud lenni, mikor webes felületen dolgozva az egy órai munkámat a rendszer valamiért nem menti el és az elszáll a semmibe.
2014. március 26.
Még ez is...
- Elég egyoldalas!
- Két oldal kell!
- Tegyetek rá saját fotót!
- Ne tegyetek rá saját fotót!
- Színes legyen!
- Inkább egyszerű legyen!
- Fehér-arany párosítás, az egyik kedvencem!
- Ne legyen fehér-arany, az kommersz!
- Az első lesz. Nem. A második, az első a shrek-es volt... A negyedik?
- Két oldal kell!
- Tegyetek rá saját fotót!
- Ne tegyetek rá saját fotót!
- Színes legyen!
- Inkább egyszerű legyen!
- Fehér-arany párosítás, az egyik kedvencem!
- Ne legyen fehér-arany, az kommersz!
- Az első lesz. Nem. A második, az első a shrek-es volt... A negyedik?
2014. március 25.
Tavasz (ez is)
Amikor a tükör előtt állva sminkelem magam, majd a hajamat tupírozva veszem észre, hogy az egyik hónaljam elfelejtettem epilálni... A tizenhárom éves fiam pedig röhögve kérdi:
- Itt forgatják majd a Tarzant?
Pedig nem is.
- Itt forgatják majd a Tarzant?
Pedig nem is.
Újratervezés
Azért az mégis csak nagyon tudja bántani az embert, ha valaki lebeszéli egy adott dologról arra hivatkozva, hogy az ő segítségével sokkal jobbat és szebbet... Aztán mikor rákérdezel a mikorra, felháborodva közli, hogy neki ezt át kell gondolnia, mert nem cselekedhet felelőtlenül. Te meg ott állsz bénán és csalódottan, s nem azért, mert nem kapod meg, amit ígért, hanem azért, mert nem szólt, hogy esetleg meggondolta magát, másképp látja azóta, s mégis csak egyedül kell megoldanod.
Arról nem is beszélve, hogy lemaradtál arról, ami a lehetőségeidhez mérten a legjobb lett volna. Most pedig ott tartasz, hogy reménykedsz egy másik, hasonlóan kedvező lehetőségben, miközben az idő csak telik és telik, mert neked ezerszer inkább meg kell gondolnod, mibe fektesd azt, amid van.
Arról nem is beszélve, hogy lemaradtál arról, ami a lehetőségeidhez mérten a legjobb lett volna. Most pedig ott tartasz, hogy reménykedsz egy másik, hasonlóan kedvező lehetőségben, miközben az idő csak telik és telik, mert neked ezerszer inkább meg kell gondolnod, mibe fektesd azt, amid van.
2014. március 24.
Miközben a csapból is
Szombaton beszélgettem Ildi barátnőmmel az esküvőről. Gyakorlatilag egy óra alatt padlóra kerültem, mire Zé hazaért, már nemhogy az esküvőről nem akartam hallani, esküvőt sem akartam.
- Nem lehetne a polgárira magunkkal vinni Jánost, hogy ott összeadjon minket ő is?
Mert nem szeretnék én virágokkal felcicomázott termet, a hajamba se virágfonatot, csokrot hajigálni még kevésbé (bár ezt szerintem senki nem gondolta komolyan). Esküvői torta? Vendéglátás? Én legszívesebben kivonulnék valami erdei tisztás közepére, hogy adjanak össze minket ott a szabad ég alatt. Tanúink lesznek a föld és az ég, a fák és a madarak. Nem lehetne?
Zé látva a kétségbeesésemet, fölém hajolt:
- Látom szívem, te ezt képtelen vagy elhordozni. Ne aggódj, innentől kezdve kezembe veszem a
Így szombat este már valamivel nyugodtabb szívvel, de még mindig nem megnyugodva mentem ruhát próbálni. Zé ingén már készek a keskeny berakások, csipke is került alájuk. Az én ruhám még csak körvonalazza a terveinket, úgy tűnik még sem leszek tehenészlány, bár sok fodor lesz a ruhán, alul kettő is: az alsó szoknya fodra kibuggyan a felső alól. Romantikus, álmodozó Shrek menyasszony annál inkább - végül is a hajam színe már adott hozzá.
Értékeltem pásztor János hozzáállását, tegnap istentisztelet után megígérte, hogy az esküvőn semmi olyan nem fog történni, ami által azt érzem, hogy totálisan a középpontban vagyunk. Mondta ezt azok után, hogy a gyülekezet előtt is bejelentette az esküvőnk napját, minden szempár ránk szegeződött és hangos tapsvihar tört ki, én meg nem tudtam, hová bújjak.
Mindig is tudtam, sosem lenne belőlem se jó színész, se rossz politikus. Nem szeretek nyilvánosság előtt szerepelni, megszólalni sem sok ember előtt.
2014. március 21.
Kihez megyek feleségül?
Mától Zé is dolgozik. A piacon árulja a virágokat, palántákat. Azt mondta, aggodalomra semmi ok, ő nagyon szeret ilyesmivel foglalkozni. Kicsit kételkedve fogadtam a szavait, mert rögtön magam előtt láttam, amikor még rendvédelmisként gazemberek után futkosott, ha kellett ütött, most meg ez a hatalmas erős ember, törékeny virágpalántákat gondoz és kínál másoknak... Különben is, alig tud pár virágot megkülönböztetni egymástól.
Így aztán jó nagyokat pislogtam, miközben telefonon beszéltünk, Zé a vevőkkel poénkodott, udvarolt nekik, lökte a szöveget a virágok neveivel. Szerintem még annak is eladott valamit, aki nem is akart venni. Mintha egy vérbeli kofát hallgattam volna, aki egész életét a piaci standokon töltötte. Azt a fajtát, akitől veszel valamit, és öt standdal arrébb gondolkodsz el, hogy tulajdonképp, te nem is szerettél volna vásárolni... Csak hát annyira kedves volt és bókolt, és kiválasztotta és megmutatta, és egyszer csak ott volt a kosaradban.
Lehet, hogy számomra is ilyen észrevétlen adta el magát? Most akkor feltehetem magamnak a kérdést? Kihez megyek én április tizennegyedikén feleségül?
Zé beleült a kosaramba...
Így aztán jó nagyokat pislogtam, miközben telefonon beszéltünk, Zé a vevőkkel poénkodott, udvarolt nekik, lökte a szöveget a virágok neveivel. Szerintem még annak is eladott valamit, aki nem is akart venni. Mintha egy vérbeli kofát hallgattam volna, aki egész életét a piaci standokon töltötte. Azt a fajtát, akitől veszel valamit, és öt standdal arrébb gondolkodsz el, hogy tulajdonképp, te nem is szerettél volna vásárolni... Csak hát annyira kedves volt és bókolt, és kiválasztotta és megmutatta, és egyszer csak ott volt a kosaradban.
Lehet, hogy számomra is ilyen észrevétlen adta el magát? Most akkor feltehetem magamnak a kérdést? Kihez megyek én április tizennegyedikén feleségül?
Zé beleült a kosaramba...
2014. március 20.
Utolsó mondat is lehetne
Kérdés:
Ha választanod kéne a lottó főnyeremény és köztem, milyen autót vennél először?
- Szívem, tudod nagyon jól, hogy én téged választanálak. Tudod miért?
- ???
- Mert a lottó főnyeremény sokkal előbb elfogyna, mint te...
Ha választanod kéne a lottó főnyeremény és köztem, milyen autót vennél először?
- Szívem, tudod nagyon jól, hogy én téged választanálak. Tudod miért?
- ???
- Mert a lottó főnyeremény sokkal előbb elfogyna, mint te...
Rácsodálkozás
Amikor kutyapisiltetés közben megtalálom a hetek óta elveszettnek hitt termosztátor burkolatát az utcán, a fű között...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)