Gyorsabban múlik

Régen szinte vártam az évszakok múlását. Néhány éve szinte észrevétlen röppennek el mellettem, inkább lassítanám, mégis gyorsabban múlik az idő. Viszont egy-egy soha vissza nem térő pillanat sokkal mélyebbre bevésődik. Tengernyi fehéren virágzó eper a fűben megbújva, rikító repcemező felett köröző ölyvek a kék égen, békésen döngicsélő poszméh a vadalma szirmai között. S most látom, szorgos, egymás után masírozó hangyák az ebédem körül...

Bese

Úgy tűnik, a gyermekből vezető egyéniség lesz...

Kertecske

Amikor csak tehetjük, s amíg a szúnyogok engedik, kinn a kertben...

Jezsámen

Együtt öregedve a kerítéssel, de még mindig teli virággal.

Elhagyatott katonai bázis

Félix fiammal szeretjük az elhagyatott helyeket bejárni, nála szinte rajongássá nőtte ki magát a dolog. Ha hallunk valamiről, csak annyit mondunk neki:
- Holnap elmegyünk valahová, hozd a gépet is...
A tegnapi cél: egy elhagyatott katonai rádiós állomás rejtett gépkocsi beállókkal, szélben hajladozó tornyokkal. Ott megpihenve, miközben Zé mesél, szinte szemeim előtt villannak fel a múlt pillanatai... Szeretem helyek ezek.

A kedvenc részletem az egyik fotóról a szél borzolta füvek, a domboldalban nyíló virágok miatt:

Csipet csapat

Mazsi

Egy alvó mazsola.

A Kossuth tér padjai

"Légből kapott ötlet volt, hogy leülök egy padra a főtéren, és elgondolkozom az élet nagy dolgairól. Kényelmesebb nem is lehetett volna."
 (Petrus)

...igen, hiányoznak a lécek.

Ez most valamiért

"A megbocsátás az az illat, melyet az ibolya hint arra a cipősarokra, amely eltapossa őt." 

(Mark Twain)

Little chanson

Hihetetlen, milyen gyanakvóan szemléltem már akkor is a körülöttem lévő világot.

W. A.

- Nem is hasonlítok a Woody Allenre!
- De.

Boldogságos...

A legkisebb eleinte titokban osont el a környékbeli, kihalt üzemekbe, gyárakba, hogy fotókat készítsen, de mikor rájött, hogy "anya is nézi az instagramot", felfedte a titkot.
Ma a környéken kirándulgatva útba ejtettünk egy-két, általa annyira kedvelt elhagyatott épületet is. A fényképezőgépemet csak rövidke pillanatokra bitorolhattam, inkább csak magyaráztam, mutattam neki hogyan és miképp, ő pedig fotózott... Szerintem nagyon ügyes.

Hétpettyes

Kései mályvabimbó rejtekében.

KisDagi

+

Mivel a google+  annyiszor már próbált "kedveskedni" nekem felhasználva ehhez a fotóimat, most először (s talán utoljára) kipróbáltam a fotószerkesztőjét.

A férfiak miért ilyenek?

Bár alaposan elkéstünk a gyülekezeti kirándulásról, Zé egy-két fotót engedélyezett a parkolóban. Persze, csak a "lényegről". A tó partján viruló nőszirmoknál azonban már morgott és siettetett, tolt maga elé, hogy még véletlenül se maradjak le. Így aztán nem sikerült egy igazán jó fotót sem készítenem. De kaptam egy ígéretet, miszerint valamelyik nap a héten... Amikor csak eget és földet, fákat és virágokat... Semmi szerinte "lényegeset".

A mi macskánk, egy olyan...

No komment.

Megérkezett

Megérkezett hozzánk is, nem az idei... az első hó ezen a télen.

Édes hármas

Négyes helyett. A nyúl hiányzik... Egyébként meg a macska nem jön be többet a lakásba, mert ma is a konyhaasztal közepéről hajítottam ki az udvarra szedtem le.

Spanok

Férfias játékok, avagy Nudli és "Emma" Dezső a veteményesben.