Reggeli romantika

Kora reggel. Visszafekszem az ágyba. Behunyom a szememet, jó érzés, ahogy a reggel korai fényei simogatják a szemhéjamat. Álmodozom. Elképzelem, ahogy felém nyúl, átölel, érzékien a nyakamba fúrja a fejét és csókolni kezd. Mint régen. Még azt is suttogta, mennyire imádja az illatom, képtelen ellenállni neki. Most is érzem a kezét. Megsimogatja a vállam. Nem bújsz ide? Gyere inkább te közelebb! Tudtam, hogy lusta megmozdulni. Kis idő múlva mégis közelebb húzódik. Nyakamba dobja a paplant, miközben próbálom a sajátomat kitépni kettőnk közül. Végre. Együtt. Átölel. De ez az ölelés nem az, amiről álmodozom. Mégis tapogatózva hátranyúlok. Ó, a macska! Kiterülve alszik a hátán. Megsimogatom. Naná, hogy a macskát. S akkor megszólal a reggeli ébresztő.

Amikor bukta van

- Zé, ismeretlen szám hív, én fel nem veszem...
- Add már ide, ezt nem hiszem el!
Felveszi.
- Jó napot kívánok! A Fitoland kertészettől hívom, (nevem) - t keresem a rendelésével kapcsolatban.

Segélyhívó

- Hívd fel őket, mert ha nem teszed, lehet egy életen keresztül lelkiismeret-furdalásod lesz.
- Ajhh, már! De mit mondjak nekik? Bejelentést szeretnék tenni?
- Nem. Segítséget kérsz, mert nem éred el.
- Mondjam azt is, hogy volt pár hete egy szuicid kísérlete és tervezi a következőt?
- Nem. Öngyilkossági kísérlete volt.
- Az ugyanaz. Miért nem mondhatom, hogy szuicid?
- Mert lehet, nem értik.
- Ezt most azért mondod, mert te is rendőr voltál?
- Nem, de ismerem őket...

Kimentek. Négy rendőrautó, két tűzoltó. Otthon ült, tátott szájjal nézte az ablakból, mi ez a felfordulás. Még nem sejtette, hozzá mennek. Utána felhívott. Éreztem, ahogy dolgozik benne az adrenalin. Törődnek vele, ha csak így is. Úgy viselkedik, mint egy kisgyerek, várja, hogy valaki majd megoldja helyette a dolgait. Hónapok óta ül, tespedve a semmi határán, mert minek tenni valamit is, már sosem lesz olyan, mint régen... Amikor szintén ezt várta el másoktól. 

Házassági évforduló

Falusi halászcsárda teraszán üldögélve.
- De drága vagy! Most látom csak! Hogyhogy azt a pólót vetted fel, amit tőlem kaptál?
- Látod, hogy lezsírozzam...

Minden pasi "disznó"

- Azt álmodtam, hogy Eszterék meglátogattak minket és ti elmentetek valahová Janival, mi meg kettesben maradtunk Eszterrel.
- És mi történt?
- Semmi.
- Ne kamuzz, látom a szemeiden!
- Jó, hát leszbikus barátnők lettünk...
- Na, mesélj csak!
- Nem történt semmi, csak simogattuk egymást.
- Nem hiszem... Hoool?
- Hülye, nem ott... Nincsenek leszbikus hajlamaim, annyira abszurd volt, fel is ébredtem rá. De, hogy mekkora perverzek vagytok ti, pasik... Még, hogy meséljem el! Cöccc...

Cigánykerék

- Zé, bejössz velem a Pepcoba?
- Nem megyek.
- Akkor sem, ha cigánykereket hányok neked?
- De akkor bemegyek.
(gondolkodik)
- Azért azt megnézném, hogy hánynád ki magadból a cigánykereket? Hogy férne az ki a szádon...

A tűz

- Zé, annyira fázom, még a takaró alatt is...
- Igen szívem?
- Nem jössz ide? Lehet, a tűz hiányzik...
- Most nem értelek szívem! Gyújtsak alád, vagy mi?
- A szerelem tüzéről beszélek, te!

Hurkafesztivál

- Szívem, megyünk holnap hurkafesztiválra?
- Én be nem teszem oda a lábam.
- Miért, kézen fogsz bemenni?

Nyelvbotlás

- Jó ideje úgy érzem, hiányzik a házasságunkból a SZEN-VE-DÉÉÉÍÍÍLY...
- Szívem, ezt még egyszer... így tagolva, ugyanezzel a hanglejtéssel, ha lehet! Légyszi...
Hát ennyiben maradtunk.

Nem lóg

- Zé, elegem van ebből a hajnövesztésből! Nézd meg, sehogy sem jó, csak lóg össze-vissza! Téged nem zavar?
- Nem. Az enyém nem lóg...

Teszt

- Szívem, megcsináltad már a tesztet?
- Nem. Miért?
- Tudni akarom, hogy gyereket vársz vagy csak öreg vagy...

Olló

- Kérlek Zé, hozz egy másik ollót!
- Miért?
- Mert ez az olló nem fog.
- De szívem, hogy lenne már fog, mikor az egy olló?

Úgy, úgy...

- Szívem, én most ezt nem értem... Most még egy főiskolás csajjal élek együtt, pár hónap múlva pedig egy nagymamával fogok?

Még szoknom kell a gondolatot, de bizony, hogy ez van... 

Autóban

- Zé, lecsúszott a térdemről a kabátom... Felvennéd?
- Miért venném fel? Rám nem jó a kabátod.

Shabby white, vagy mi

- Szívem! Arra gondoltam, hogy a levágok a lécből, kicsi tappancsokat a tévé alá, mert ez a könyvvel való alátámasztás nem az igazi... Tudod, abból, amit múltkor vettünk.
- Mondtam, hogy kell ide egy lapos tévé!
- Amíg ez jó... Majd a következő beruházás az lesz!
- Szóval tappancsokat fogsz gyártani...
- Igen. Jól fognak kinézni, meglásd!
- És milyen színűek lesznek?
- Fehérek, fehérek! Aztán magamat is lefestem...
- Magadat???
- Igen, lefestem magam fehérre, aztán az orrlyukamba két gyertyát dugok, a nyakamba rózsafüzért aggatok, hogy elég shabby legyek neked én is...

Késő estig

Magyarhertelend.
Hét eleje óta tervezgettük, nem bántuk meg, hogy elmentünk, késő estig maradtunk, lebegve sodródva a vízzel, rá-rácsodálkozva a fürdő éjjeli fényeire, mint a kisgyerekek.
Először csak Nórikának (csoporttársam) szóltam, már nyáron is szerettem volna, ha eljön velünk a Balatonra, aztán az utolsó pillanatban hozzánk csapódott egy régi barátja is. Jó arc, sokat beszélgettünk, mintha már "ezer éve" ismertük volna egymást...

Zé kollégájának javaslatára megkóstoltuk a somlóit is, de az nem is volt finom. Viszont a gesztenyepüré igen.

Hévíz...

... avagy egy romantikus hétvégére margójára.

- Szívem, megmasszírozzalak?
- Köszi, nem szükséges... Csak bújj ide!
- De szívesen megmasszírozlak...
- Nem, ne fáradj most ezzel!
- De én szeretnélek...
- Na jó, masszírozz meg!
- Nézd, ezzel a rozmaringos krémmel foglak átmasszírozni tetőtől talpig...
- Ez mire jó?
- A fáradt Ízületekre, ilyesmi...
- Szuper!
Masszírozott és gyúrt, ajh de jó is volt... Közben magyarázott, hogy van a krémben mentol és kámfor is, majd milyen jót tesz.  S akkor egyszer csak dermesztő hideg járta át a tarkóm, ami idővel lehúzódott a hátamra, s onnan tovább... Magamra húztam a paplant, s húztam volna még rá ötöt, annyira vacogtam. Nem tudtam, sírjak vagy röhögjek... Az első éjszakánk hat év után, végre kettesben.

Azt már részletezni sem merem, hogy pánikoltam be a Hévízi-tó mélységétől, Zé nyakába ugorva, sikítva, könyörögve, hogy azonnal húzzon ki a partra, mert elsüllyedek. Negyven perc kellett, hogy legyőzzem a félelmemet, s dupla úszógumival hősként átszeljem a tavat (na jó, egy kicsiny részét).

Harangvirág

Kaptam. Tőle.

46.

"Kívánom neked a csend szépségét,

a napfény dicsőségét, a sötétség rejtelmét,

a láng hatalmát, a víz és a föld higgadt erejét,

a levegő édességét és a szeretetet,

mely ott található minden dolgok gyökerében.

Az élet csodáját kívánom neked."

(Pam Brow)

Zé születésnapján. Barátokkal teraszra kiülős, beszélgetős péntek este, majd Balatonon strandolós, fűben fekvős szombat, lángos és palacsinta, este öcsémékkel vacsora Fonyódon a  Torony étteremben.

Mert tudja...

... hogy szeretem az ilyesmit.
Már el is feledkeztem róla, de nem úgy Zé... Így kaptam tőle egyet. Petrus szerint pont olyan, mint én.

Köszönet érte Marlennek!