Reggeli romantika

Kora reggel. Visszafekszem az ágyba. Behunyom a szememet, jó érzés, ahogy a reggel korai fényei simogatják a szemhéjamat. Álmodozom. Elképzelem, ahogy felém nyúl, átölel, érzékien a nyakamba fúrja a fejét és csókolni kezd. Mint régen. Még azt is suttogta, mennyire imádja az illatom, képtelen ellenállni neki. Most is érzem a kezét. Megsimogatja a vállam. Nem bújsz ide? Gyere inkább te közelebb! Tudtam, hogy lusta megmozdulni. Kis idő múlva mégis közelebb húzódik. Nyakamba dobja a paplant, miközben próbálom a sajátomat kitépni kettőnk közül. Végre. Együtt. Átölel. De ez az ölelés nem az, amiről álmodozom. Mégis tapogatózva hátranyúlok. Ó, a macska! Kiterülve alszik a hátán. Megsimogatom. Naná, hogy a macskát. S akkor megszólal a reggeli ébresztő.

Házassági évforduló

Falusi halászcsárda teraszán üldögélve.
- De drága vagy! Most látom csak! Hogyhogy azt a pólót vetted fel, amit tőlem kaptál?
- Látod, hogy lezsírozzam...

Öt és kilenc

Zé kedvenc száma a kilenc, enyém az ötös. Ezeken a napokon is születtünk.

Tegnap az autóban egyszer csak rám néz:
- Add össze a kilencet és az ötöt!

- Tizennégy. 

- Mikor is házasodtunk össze?

- Tizennegyedikén... ez jó! Várj! Vond ki a kilencből az ötöt!

- Négy. 

- Mikor is házasodtunk össze?

- Negyedik hó tizennegyedikén.

- Szóval? Kétezer-tizennégy, negyedik hó tizennégy... Öt és kilenc...

- Na, ezt hívják számmisztikának...

- Abban nem hiszek.

- Én sem, csak mondom. De azért érdekes.

Éjjeli romantika

Balatonszemes. A parton tapintani lehetett a sötétséget, csak a villámok szórták fényeiket időnként a túlsó part hegyei mögül. Zé hiába kérlelt, még a lábam se mertem beledugni a köveket nyaldosó hullámok közé. Így végül Fonyódon kötöttünk ki, eső eshetett, a járda lapjait homok borította, mégis sok fiatal üldögélt a padokon, közülük néhányan merészkedtek csak a vízbe. Két rókafi lopakodott észrevétlen az öltözőkhöz, majd bátorságra kapva egyre közelebb és közelebb merészkedtek, felugrottak a padra az emberek közé, aztán az ijedt, csodálkozó kiáltások visszahajtották őket a nádasba. Zé már a vízben hűsölt, én még csak bokáig merészkedtem, éreztem a talpam alatt a hullámok rajzolatát az iszapban. Beljebb kellemesebb volt a víz, nyakig merültem, mindenféle érzelmek kavarogtak bennem, zavart, hogy nem láttam még az ujjam végét sem, úgy éreztem a sötétség elnyel engem is, el kellett hessegetnem a félelmet, hisz csábítóan izgató volt, ahogy a víz langymelege simogatta a bőröm, miközben hűvös szél fodrozta a felszínt. Jó, hogy ott volt Zé, úgy ölelt, mintha nem is házasok, hanem csak friss szerelmesek lennénk. Két hattyú úszott felénk, épp csak kirajzolódott a sziluettjük a tavon. Közben a parton hangok elcsitultak, nevetés sem hallatszott, talán csak azok maradtak, akiket ideűzött a vágy. Balatoni fülledt éjszaka, ahol éj mélysége ölelésre csábít, a víz hullámzása egymáshoz löki, majd szét akarja választani az egymást ölelőket...

Évforduló

A házasságok az égben köttetnek. Amivel a magam részéről csupán azt akarom mondani: abban a percben, mikor valakivel a közös élet mellett döntöttél, te is, ő is meghaltatok, ám azonmód fel is támadtatok, mint Egy közösség: mint egy Mi. 

(Kornis Mihály)

Egy éve.