Madár a dróton

Az autó feletti villanydróton tollászkodott a reggeli fagyban, már - már megigézte a felkelő nap reá hulló, aranyszínű fénye, amikor hangos nyikorgással kinyílt a régi, rozsdásodó vaskapu. Ketten léptek ki az utcára, sietve, felemelve a hangukat, megtörve a csend varázsát. A gerle fölreppent, csak egy apró pihét hagyott maga után, ami rátapadt az autó tetejére fagyott párára.
Miért tanítják azt, hogy a csak lábad elé nézz? Olyan mélyen ivódott belénk ez a pár szó, reggelente bambán, szót fogadva az ősi "parancsnak" nézünk magunk elé, nem törődve semmivel. Pedig a reggelek különleges fénye mindig sejtet egy-egy apró, kis csodát bármerre kalandozik el a tekintetünk.

Észrevenni a új nap szinte észrevétlen, megbúvó csodáit nem más, mint egy ima, amikor a hála felébred a szívben, hogy aztán elkísérjen minket, s velünk legyen egész nap. 

Aki olvassa

Pár nappal ezelőtt kaptam egy e-mailt a gyülekezetünk imafelelősétől:
"A budapesti Szabó Zoli ("mekis" Zoli) feleségének, Gyöngyinek egy unokahúgáról, Kíráról van szó. Kira 5 éves kislány, agydaganata volt. A közelmúltban Jézus álmában megjelent neki, és azt mondta, hogy egy még nagyobb daganat nő a fejedben, és haza viszlek. A kislány hétfőn kórházba került. Az agyában egy nagy daganat növekszik, az orvosok nem tudnak mit tenni. Lehet, hogy egy hét, lehet, hogy pár nap, lehet, hogy néhány óra- és a kislánynak mennie kell... A szülők kérése a hívők felé: imádkozzunk azért, hogy Kíra szenvedései, fájdalmai szűnjenek meg és találkozhasson Jézussal."
Ma pedig ezt:
"Kíra felnőtt adag morfiumot kap. Nem lehet vele már kommunikálni. A szülők békessége, Istenbe vetett bizalma bizonyság az egész családnak, a nővéreknek a kórházban. Tartsuk őt továbbra is imában!"

Nem szoktam ilyeneket kitenni, de most... Kérek mindenkit, aki olvassa, imádkozzon Kíráért! Köszönöm!

2014. 03. 12.
"Sziasztok!
Kira hazament az Úr Jézushoz.
A szülők köszönik az imákat. Tartsuk őket továbbra is imában, az Úr adjon nekik békességet és vigasztalást!"