A Húsvét margójára

Délelőtt rákérdezett a munkatársam, hogy telt az ünnep.

- A húsvét fárasztó. Bocs, hogy ezt mondom, de örültem, hogy tegnap nem voltak kliensek, s te is szabadságon voltál, mert zombiként léteztem hol a székemben, hol a fotelbe átülve. Hétvégén többnyire tizenhárman, tizenöten voltunk, hétfőn a konyhát már inkább börtönnek éreztem, mint a sütés-főzés örömteli helyének. De Bese cuki volt, vettünk neki egy lila víziló formájú homokozót, ami már annyira ronda, hogy szépnek tűnik. A gyerek okos, naná, hogy a legszebb és legokosabb unoka a földön, mindenre figyel és mindent tud. A gyerekeim is elég jól bírták, azért vasárnap este már borult a bili... S akkor örültem, hogy másnap már hétfő.
- Hát nem csodálom, nálunk éppen így. Csak mi az ország másik végében. Ennyi ember, ha össze van zárva kis helyen, előbb-utóbb robban valami... Ez természetes velejárója a dolgoknak.

Húsvét margójára

Vita kerekedett arról, hogy most akkor  Jézus halálához és feltámadásához, hogy jön a nyúl és a tojásfestés. Én meg csak úgy vagyok ezzel, az van megírva, hogy minden napon emlékezzünk meg, sehol nem olvasom, hogy csak húsvétkor. De mégis jó, hogy aki egyébként nem jár, az ilyenkor elmegy a gyülekezetbe.
Nekem a húsvét inkább a tavaszról, az éledő természetről szól, mint a tojásról és nyúlról, de hogy más fest-e tojást vagy nem, állít-e tojásfát vagy sem, cseppet sem zavar, mindenki tegye belátása szerint.

Mindenesetre idén is találtam szemet gyönyörködtető mesterműveket, hogy nyúlon túl vannak vagy innen, nem érdekel. 

Linzer

Amikor a húsvétra sütött linzerkarika már szombaton elfogy...

Idei Húsvét

Kerestem szelíd, gyapjas bárányos képeket a Húsvéthoz, de nem igazán találtam. Úgy tűnik, a ma embere már csak a nyúlhoz és a tojáshoz köti ezt az ünnepet. Ahogy látom, a húsvéti bárány leginkább kicsontozva jelenik meg a fejekben, jobb esetben a kisgyermekek találkozhatnak még vele a kifestőkben.
Valamiért évről évre kevesebb kedvem van a lakást ünnepivé varázsolni, most az esküvő miatt még a nagytakarítás is várat magára. Tojást már tavaly sem festettünk, idén sem lesz másképp (ha csak ma este kedvet nem kapok hozzá). A sütemények is most sülnek, mivel a gyerekek a mai napot az apjukkal töltik, csak holnap lesznek velünk.
Délután közös húsvéti istentisztelet lesz High Five koncerttel egybekötve... Várom. Ezt leginkább. Most.

Ünnep után

Húsvét, Bolondok napja, Ráhel lányom huszadik születésnapja. Az ünnep az érzelmek különleges kavalkádjává alakult a mindig változó létszámmal, s megannyi információval, amit a gyerekek zúdítottak ránk.

Húsvét

Eseménytelenül telnek a napok, észrevétlen kerget mindannyiunkat valamiféle keserédes mélabúba ez az időjárás. Még ma is készülünk a húsvétra, de igazán nem is értem minek, mikor jóformán csak aludni jönnek haza a gyerekek, annyifelé szóródunk ebben a pár napban is. Mindenesetre jót mosolyogtam, mikor a legnagyobb fiam felhívott pár perccel ezelőtt a barátnőjétől:
- Anya, figyelj! Hozzánk jön a nyuszi?
- Nyuszi? Hogy hozzátok jön-e a nyuszi? Azt gondoltam, már kinőttetek ebből...
Ezek szerint mégsem. Mondjuk, nem igazán tudom elképzelni, ahogy a kertben keresik, kutatják a fű között az édességeket, csokinyuszikat, mint rég.

A szomorkás, borús  idő ellenére is boldog nyuszit mindenkinek!