2016. március 29.

Húsvét margójára


Vita kerekedett arról, hogy most akkor  Jézus halálához és feltámadásához, hogy jön a nyúl és a tojásfestés. Én meg csak úgy vagyok ezzel, az van megírva, hogy minden napon emlékezzünk meg, sehol nem olvasom, hogy csak húsvétkor. De mégis jó, hogy aki egyébként nem jár, az ilyenkor elmegy a gyülekezetbe.
Nekem a húsvét inkább a tavaszról, az éledő természetről szól, mint a tojásról és nyúlról, de hogy más fest-e tojást vagy nem, állít-e tojásfát vagy sem, cseppet sem zavar, mindenki tegye belátása szerint.

Mindenesetre idén is találtam szemet gyönyörködtető mesterműveket, hogy nyúlon túl vannak vagy innen, nem érdekel. 

2016. március 26.

Húsvéti nyúl helyett...


... három édes kis cicmók érkezett hozzánk tegnap este.
Volt izgulás, mert az elsőként érkező (jobb oldalon) nem mozdult, még csak nem is lélegzett, Zé küzdött vele, lehelt belé életet. Éjjel fél tizenkettőkor született az utolsó, fél kettőkor feküdtünk le.

Egy ismerősünk a helyi állatmenhelyről már most szólt, mindenképp menjünk be, mert előrendelések vannak a cicákra, nem győzik tejesíteni a kéréseket.

2016. március 24.

Hegyek

A délutáni óránk többször hangos röhögésbe fulladt Zénó egész termet betöltő gyomorkorgása miatt, így aztán a tanárnő a közelgő szünetre való tekintettel (legalábbis erre fogta) megkegyelmezett a társaságnak.

Jövő héten szünet... S ha szünet, akkor: hegyek. Sajnos, nem valóságosak, mert a dolgozat szó társul hozzájuk.

Röpke találkozás


Kutyafuttában jártuk meg Budapestet, Katához este fél nyolc körül értünk. Kezébe nyomtam a csomagot a medvehagymával, nyomtam az arcára két puszit és már száguldottunk is tovább.
Reggel alig tudtam kikászálódni az ágyból... bizony, keveset aludhattunk, a reggel fátyla mögül szinte véget nem érőnek tűnt a mai nap.

Csak hazaérve vettem észre, hogy a tőle kapott dobozka alján micsoda kincsek lapulnak. Bevallom, teljesen elérzékenyültem. Mert tudom, hogy úton van ám két másik dobozka, amik valahol elveszve pihennek. S akkor még azokon felül is kaptam ezeket a szépségeket... A horgolt rózsáról nem is beszélve. Annyira, de annyira kedves. Köszönöm!

2016. március 23.

Tavaszos


Most kicsit esős, de már így is annyira boldogságos időszak...

2016. március 20.

Medvehagyma


Nekihasaltunk a városszélén megbúvó medvehagymásnak.

2016. március 19.

Én is szeretlek

- Cseppke, gyere ide! Leül! Ügyes kutya! Fekszik! Nem jó. Ül. Fekszik. Nem jó. Fekszik. Fekszik. Maradj már nyugton! Fekszik! Ügyes kutya. Tessék, jutalomfalat! Ül. Menj a helyedre! Gyere ide! Fekszik. Na jó, ül... Fekszik! FEKSZIK! Ül... Nem jó. Helyedre... Gyere ide! Leül, fekszik! Na ugye? Okos kutya! Tessék, jutalomfalat!
- Szívem, hagyd már abba!
- De miért? Hát így tanul. Nem foglalkoztok vele, mindent elfelejtett. Látod, mennyi időbe telik, míg fekve is marad?
- Miért nem adod neki csak úgy oda?
- Mert ez jutalomfalat. Meg kell dolgoznia érte. Gyere ide Cseppke! Ül, fekszik. Okos kutya! Tessék, jutalomfalat! Leül. Jól van! Fekszik! Nem jó! FEKSZIK! Nem jó! FEKSZIK! Fekszik... Még mindig fekszik! Leül, ül... Fekszik. Fekszik. FEKSZIK... Érted, fekszik!
- Szívem, ha nem hagyod abba, holnap veszek neked bonbon meggyet és én is ezt csinálom veled. Gyere ide szívem, fekszik, érted, fekszik... Tessék itt a finom bonbon, de nem bonthatod ki! Ahhoz fel kell ülnöd...
- ...

2016. március 18.

Most aztán


Fodrászkodás után.
Vadóc felpúpozta a hátát és nem volt hajlandó közelíteni, Zsömi és Purcog időnként ugyan odamennek Cseppke kosarához, ámuldoznak, kíváncsiskodnak, a kisebbik nem tér magához, megrökönyödve bámulja az ebet hosszú másodpercekig. Mindkettő tekintetében ott a nagy kérdés:
- Mivé lettél?

Az eb sosem volt tekintélyének, mert csak ő gondolta szegény, hogy a macskák előtt van olyan neki, most aztán annyi.

Gyerek(nek is kell lenni)

Felhívtam az éttermet, hogy rendeljek tőlük rántott cukkinit pattogatott sárkánykörömmel, s persze értésükre adjam, nekem akkor is kell ilyet sütni, ha nincs az étlapjukon, de mikor meghallottam a Zé hangját, annyira rám jött a röhögés, hogy képtelen lettem volna elváltoztatni a hangom, így inkább kinyomtam a telefont.

2016. március 17.

Változókor?

Melegem van, fázok, melegem van, fázok.
Időnként izzadok, mint a megfuttatott ló,
úgy érzem, a szívem ki akar ugrani a helyéről,
majd szédelgek jobbra és balra.
Délutánra hullafáradtnak érzem magam, s elalszom a kanapén,
éjjel rovom a köreimet a lakásban, mert nem tudok aludni...
Ezt már nem tudom másra fogni.

Mit lehet ez ellen tenni?

2016. március 16.

Már megint


Mindig is tudtam, hogy Purcog a rejtőzködés nagymestere... Sosem bukik le, sosem.

2016. március 15.

Jég


Nem eső, nem hó... Jég. Mintha apró, fagyott hungarocell golyók zuhogtak volna az égből.

Ruhás kosár


.... s ami aki benne van.

2016. március 13.

Ágas-bogas


Beültettem a virágládákat árvácskákkal, boldog voltam, hogy újra szép és rendezett a terasz, milyen jó lesz majd kiülni, ha kicsit jobbra (vagy akár balra) fordul az idő... S akkor éjjel hazacsámpázott és rekedten nyivákolt, csak azt nem gondoltam, hogy mindezt az árvácskákra telepedve teszi.
Így most mindenhol apró ágacskák meredeznek a virágok közül.

2016. március 9.

Aggódik

Valamikor a tanórák alatt.
- Fellebbezünk?
- Hová? Felvételi? Még semmit nem tudunk.
- Majd később. Ha megjön az értesítés, utána tizenöt napon belül.
- Oks.

Valamikor a tanórák után.
- Anya! Akkor is szeretsz, ha kőműves leszek?
- Miért pont kőműves?
- Ha az építőbe mennék, valszeg' nem leszek vegyészmérnök.
- Nem mész oda. Nyugi!
- Hááát... Szóval... Akkor nem szeretnél?
- De.
- Jeee!

2016. március 8.

Hortenzia


Nőnapi.

Abba... meg bele is

Dolgozat. Amikor a kéréseit figyelembe véve javítasz rajta, átírod, csinosítod, hogy megfeleljen a mindenkori követelményeknek, elküldöd és a válasz ennyi: Nem jó. Javítsa ki!

Csúnyán káromkodnék legszívesebben... (nagyon dühös és elkeseredett vagyok).

Tipikus

Rendes macskánk van. Az első átcsavargott éjszaka után kora reggel hazaért, halkan bekéredzkedett, enni kért, majd hanyatt dobta magát a fiúk szobájában az ágyon.

2016. március 6.

Kora tavasz?

Mennyire örültünk az útról ránk bólogató hóvirágoknak, aztán Pécsett leesett az állunk... virágba borult gyümölcsfák, ne már...

Szombaton az iskolában


Ennyi.

2016. március 5.

Fülledt erotika

Húsüzlet a város szívében. Hosszú percek óta állunk a sorban, szorosan egymás mögött. Legszívesebben Zé vállára hajtanám a fejem, de itt nem lehet. Így csak közelebb lépek, hogy érintsük egymást, a melleimmel, mintha véletlen lenne, a karjához simulok. Talán ő is érzi, amit én... Ó, igen! Lassan hátrafordítja a fejét, mélyen a szemembe néz, majd halkan a fülembe búgja:
- Jaj szívem! Meddig kell még itt várnunk? Én nem tudom mitől, de annyira glugyog a belem...

K.O. Glugyog... Érted?

2016. március 3.

Komolyan mondom, kísért

Fellélegezve léptünk ki Laurával a főbejáraton, végre vége ennek a hétnek, a szemem sarkából ugyan észrevettem a tanár urat, amint az épület előtt elgondolkodva szívta barna szivarkáját, de nagyon "sietnem kellett", Zé már várt. S akkor megszólalt a hang:
- Judit, várjon egy kicsit!
- Jó napot tanár úr!
- Beadta a jelentkezését? Leadta az absztraktot?
- Igen, tanár úr! Az absztraktot nem, de elküldtem a dolgozatomat és elfogadták.
- Tudja, hogy mikor lesz a nagy nap?
- Igen... tudom...
- Át kell nézni a dolgozatot, kijavítgatja. Tudja mit? Küldje át! Mert tudja, hogy megjelenik? Komoly kiadás lesz belőle...
- Igen, tanár úr!
- De még időben küldje...
- Igen. Viszontlátásra!
A p...ba, p...ba. Mereven magam elé nézve rohantam az autó felé, nehogy eszébe jusson még valami a tanár úrnak. Közben Laura ott vihorászott rajtam mellettem. Persze neki könnyű, mert ő nem adta le a jelentkezését.

2016. március 2.

Nocsak!


Vöslauer Balance a Müllerből.

2016. március 1.

Dunántúli Mandulafa

Van az a dolgozat, az a legjobb szemináriumi. Absztraktot kellett leadni, próbáltam utána nézni, hogyan is kell azt, de nem mentem semmire, így ennek híján elküldtem a dolgozatomat a nevezésre. Kicsit még örültem is, ha kibújni nem sikerült, hát ezzel nem neveznek be a versenyre... Elfogadták. Így is.
Még az sem vigasztal, hogy a legjobb előadások anyagából könyvet adnak ki "Dunántúli mandulafa" címmel.

Olyan szinten nem kenyerem a mások előtt való szereplés, hogy az e-mail elolvasása után a saját "hősi halálom" is leperget a szemem előtt, amint alávetem magam mélybe egy középkori várfal ormáról egy óriás trambulinra, persze korhű öltözetben, hosszú, piros színű puccos ruhában, vállamra omló hajkoronával... naná, hogy a trambulinnak köszönhetően nem lelem halálomat, de így legalább senki nem keres... A középkor elmúlt már, várfal sincs a közelben és még korhű öltözékkel sem rendelkezem. A hosszú hajról nem is beszélve.

Jellemző

Amikor azt harsogják, ez már tűrhetetlen, tenni kell valamit a probléma megoldása érdekében, majd közlik, a te dolgod megoldani, ők pedig kihúzva magukat a felelősség alól, mossák kezeiket.

Mert vannak dolgok, amiket csak együtt lehet...

Orr

Semmi nem ellenőrzi az orromnál pontosabban a hőmérséklet változását a lakásban. Ha valaki arra "vetemedik", hogy éjjel húsz fok fölé tekerje a hőmérséklet szabályzót, azonnal eldugul (már az orrom).
Jön a tavasz és vele az allergia...