- Cseppke, gyere ide! Leül! Ügyes kutya! Fekszik! Nem jó. Ül. Fekszik. Nem jó. Fekszik. Fekszik. Maradj már nyugton! Fekszik! Ügyes kutya. Tessék, jutalomfalat! Ül. Menj a helyedre! Gyere ide! Fekszik. Na jó, ül... Fekszik! FEKSZIK! Ül... Nem jó. Helyedre... Gyere ide! Leül, fekszik! Na ugye? Okos kutya! Tessék, jutalomfalat!
- Szívem, hagyd már abba!
- De miért? Hát így tanul. Nem foglalkoztok vele, mindent elfelejtett. Látod, mennyi időbe telik, míg fekve is marad?
- Miért nem adod neki csak úgy oda?
- Mert ez jutalomfalat. Meg kell dolgoznia érte. Gyere ide Cseppke! Ül, fekszik. Okos kutya! Tessék, jutalomfalat! Leül. Jól van! Fekszik! Nem jó! FEKSZIK! Nem jó! FEKSZIK! Fekszik... Még mindig fekszik! Leül, ül... Fekszik. Fekszik. FEKSZIK... Érted, fekszik!
- Szívem, ha nem hagyod abba, holnap veszek neked bonbon meggyet és én is ezt csinálom veled. Gyere ide szívem, fekszik, érted, fekszik... Tessék itt a finom bonbon, de nem bonthatod ki! Ahhoz fel kell ülnöd...
- ...
