A szél, Sebő, meg a tollak

Kinn hét ágra szórja sugarait a téli nap, hideg szél süvölt az utcákon, mi mást, ha nem Weöres Sándor, Sebő által megzenésített versét  énekelgetem üvöltöm fennhangon az irodában, úgy sem hall most senki, fogjuk fel feszültséglevezető terápiának. Ha tehetném még ugrabugrálnék is hozzá. Örök hála apukámnak, hogy Sebő Ferenc muzsikáján nőhettem fel, s ezáltal a gyerekeim is. A mai napig elkísér ez a zene, felszabadít, szabadnak érzem magam tőle.
Ma egyébként mindenhol foltokat hagyok magam után, valamiért minden toll maszatol. A mai napot a folyós tollak napjává nyilvánítom. Legyen már ilyen is.

Vissza...

Olga Podluzhnaya Uutai és Juliana nagyszerű doromb muzsikáit hallgatom, újra és újra visszatérek hozzájuk, furcsa módon érintik a lelkem, Ady sorai jutnak eszembe: "Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába... "

Örök

„Minden jót kívánok, Marianne. Olyan időben járunk, amikor testünk annyira legyengült, megvénült, hogy úgy érzem, hamarosan én is követni foglak téged. Tudd, hogy annyira közel vagyok hozzád, hogyha hátranyújtanád a kezed, elérném."

Amikor olvastam egykori kedveséhez írt sorait, azt gondoltam a "hamarosan" még hosszú-hosszú hónapokat jelent... De Leonard Cohen november hetedikén útra kelt, amiről csak mára virradóra értesült a világ.

Kedvenc énekesem volt. A dalai, a hangja örök szerelem.

Mert ami zene...

Zé Gasztroangyalt néz.
- Szívem, hallod ezt a zenét?
- Aha. Mutassam, mi ez?... Pillanat... Gyere!
- Tényleg, ez az...
- Ennyi.

A Paris Combo chansonos zenei világát egyébként még a Putumayo albumairól ismerem, aztán felfedeztem egy fickót a youtube-on, aki a Moi, mon âme, ma conscience című számukra nyomja az irodájában... Na, azóta az a kedvenc dalom tőlük.

Hatos

- Mit csinálnál, ha nyernénk a hatos lottón?
- Mennyi?
- Hétszáz millió.
- Nem tudom, kiköltöznék Izraelbe valami keresztény kibucba és ilyen örömködő zenékre táncolnék egész nap. Elmennék Európából, az biztos. Ááá, valószínűleg kialakítanék valami önellátó gazdaságot, ahová befogadnék rászoruló családokat, akik nem fordítanak hátat az életnek és a munkának. Valami ilyesmi.

FINGERS Mitchell Cullen

Fantasztikus, amit ez a fiú művel a gitárjával és az aboriginek általam annyira kedvelt ősi hangszerével, a didzseriduval (didgeridoo). Nem csak a régebbi, a 2105-ös felvétel is lenyűgöző.
Örömzene? Az.

Ami még megfogott: a tiszta tekintet.

Orchéstre Baka Gbiné

Szeretem az ilyen zenét... Hálás vagyok egyik ismerősöm, Denis Descamps megjegyzésért: "Quand les pygmées jouent de la guitare la forêt reprend ses couleurs". Nem tudok franciául, de egyes szavakon rögtön megakadt a szemem, s csak emiatt hallgattam meg a dalt. A mondat magyarul valami ilyesmi jelent: amikor a pigmeusok gitároznak, az erdő visszakapja a színeit. EZ A ZENE így, ezzel a mondattal teljes... 
Ezt meg, mert jó... és mert gyerekek. Ezt meg, mert jó, és mert felnőttek.
Hát nem ezek az élet apró érintései, amik megvidámítják a szívet?

A zenekarról.

Le a kalappal...

... a hölgy előtt. Joanna Connor - blues énekesnő, dalszövegíró, valamint virtuóz gitáros.

Social Song

Ezer éve nem hallgattam már Enigmát, de ez a zene jó: Enigma - The Social Song. Még mindig.

Y-Studs - Hashem Melech

Mennyire jó ez a zene... Te jó ég! Kirobbanó jókedvet csinál...
Az Y-studs nevű formációt a Yeshiva University diákjai alapították. A dal eredeti szerzői Gad és Beni Elbaz, de a Y-studs általi verzió olyan fantasztikusra sikerült, hogy hetek alatt felkerült a youtube legnézettebb videói közé, s nem csak a hívők között arat sikert, hanem mindenhol a világon.

A szöveg héberül:
Hashem melech, Hashem malach, Hashem yimloch le’olam va’ed (4x)
Ahalel Hashem Elokim ve’agadlenu b’toda (2x)
Yud ve’ He ve’ Vav ve’ He Hashem Elokeinu Hashem echad (2x) 
Magyarul:
Az Úr király, az Úr Király volt és az Úr Király lesz örökkön-örökké. 
Dicsérem az Urat és hálával áldozom a fenségesnek! 
Jod és hé, váv és hé (a héber ábécé betűiből, amely Isten nevét írják le azaz a JHVH tetragrammaton), Az Úr az egy Isten!

Az eredeti dal. (Ezt meg csak zárójelben, mert tetszik: Gad Elbaz - Hava Nagila, meg ez is: Gad Elbaz - Esh Shel Mashiach)
A zenei alap: Khaled - C'est la vie.

Nem mindegy

Szeretem Pajor Tamás dalait, mert jó a zenéjük, zseniális a szövegű, elgondolkodtató dalok (A vér nem válik vízzé), ez a mostani laza, szerintem nincs is igazán a topon, mégis van benne valami (Nem mindegy), mert egyfolytában erre táncikálok a gép előtt ülve.

S mert funky, amit nagyon szeretek (Pajor T. - Szél)... Meg ez is (Amen - Nézz fel az égre).

All About That Bass

Amit szinte mindenki ismer Meghan Trainortól. S amit nem a Postmodern Jukeboxtól Haley Reinharttal, Morgan James-szel, Ariana Savalas-szal, pedig ez utóbbi minden tekintetben überli az eredeti változatot. Bizony, bizony...

Kiss in Blue

Napok óta el vagyok varázsolódva Boris Blank (Yello) és Heidi Happy dalától. Nem is értem, azelőtt miért nem...

Ha egyszer...

... nekünk is lesz fóliasátrunk, mi is belevágunk egy hasonló zenei projektbe. Feltéve, ha Zé bevállalja.

Vallomás (majdnem)

Szerintem sosem tudom tisztára mosni magam Zé előtt, hogy nem az egykori udvarlóm miatt szeretem a török zenét. S nem csak az autentikus népi dallamokat.
Mikor pár hónapja felfedeztem és meghallgattam Eflatun és Burcu Güneş közös számát a Çıkmaz Sokaklar-t, teljesen el voltam alélva, órákig táncikáltam vonaglottam a gép előtt ülve, fejemen a fülessel. Mégis a nagy kedvenc a Tiril Tiril lett, amit a mai napig muszáj meghallgatnom időnként, akár egymás után ötször-hatszor is. Azt végképp nem tudnám megmagyarázni Zének, miért van ekkora hatással rám Eflatun a dalaival (amiknek egyébként nagyon jó a szövegük), mikor alig-alig tudom végignézni a klipjeit, mert akármilyen helyes is ez a fickó, valami borzalmasan nyálas a megjelenése. Mégis... szeretem. Magyarázhatom Zének...

Minden, ami Maszkura

Zé nagy örömére ma este rátaláltam a Goulasch Exotica Fekete tyúk című számára, meg még jó pár Maszkura dalra. De mivel kedves és aranyos vagyok, s mert Zének is szerettem volna örömet szerezni, ezért ki tudja hányszor meghallgattam a  Maszkura és a Tücsökrajtól a Tiltott gyümölcsöt, ami nem csak az ő egyik kedvence.
- És mégis néha tiszta gyümölcsbe harapnék, de csak fertőzött csüng a fán, néha forró ajkaid csókolnám, kár, hogy nem érhetek hozzá, drágán ég a szerelem tábortűz, emlékem hozzád fűz, fehér fátyolba járt a lány és most fakó színű magány...
Tizenegy felé aztán csak elhangzott az ominózus kérdés:
- NEM UNOD MÉG, SZÍVEM???
- Miért, te unod???
- Nem, dehogy...

Ma már nem mertem

Tegnap este találtam rá a Diga Diga Doo-ra Big Bad Voodoo Daddy feldolgozásában, fél este erre táncikáltam idétlen pofákat vágva, miközben Zé a fejét csóválva konstatálta, hogy nem vagyok normális (mondjuk, ezt eddig is tudta). Ma az első dolgom volt újra meghallgatni, de csak miután Zé kitette a lábát a lakásból.

Big Girl (You Are Beautiful)

Kisebbik lányom vigyorogva közölte Mika Big Girl (You Are Beautiful) számáról, illetve annak videoklipjéről mindig én jutok eszébe. Nem is értem...

Полюшко-поле

Gyermekkorom óta odavagyok az orosz kultúráért, a zenéjüket különösen szeretem.
Véletlen akadtam rá a Polyushko Polye-re, muszáj volt meghallgatnom a Orosz Vörös Hadsereg Kórusának előadásában is. Egyik dal követi a másikat, Zé is bekapcsolódik. Van abban valami megható, ahogy ebben a kicsi szobában csukott ajtó mögött vigyorogva dudorásszuk a jól ismert dallamokat. A Moszkvaparti estéken a mai napig elbőgöm magam, még jó, hogy eszembe jut Tom Jones Sex Bomb-ja szintén az Alexandrov kórustól...
Közben nem kevés cinizmussal emlegetjük OV-t, aki képes régebbi önmagát szembeköpni azzal, hogy Putyinhoz rohangál (más lehetősége nem akadván), mert az IMF úgy tűnik, beintett neki. Gondolom, Putyin röhög a markába, a Kreml már most cáfolja a szárnyra kapott híreket a megállapodásról, ezzel is jelezve azt, OV-nek elég azon gondolkodnia, ezek után mi is legyen a Széll Kálmán térrel. Pedig örülnénk egy oroszokkal kötött megállapodásnak, több perspektívát látunk bennük, mint az unióban.
Mindez pedig nem arról szól, hogy annyira visszavágyjuk, ami elmúlt, hisz Putyin is megmondta:
"Aki nem sajnálja a Szovjetunió elmúlását, annak nincs szíve, de aki arról álmodik, hogy újraéleszti, annak nincs esze."
Nosztalgiázni pedig jó, mert a zene tovább viszi a gondolatokat is... Let's go!

Sleeping music

Kamilla lányom betegen jött haza ma az iskolából. Bebugyolálta magát egy plédbe a hálószobában, a gondoskodó anya pedig mit tesz ilyenkor, bekapcsol valami jó kis relaxációs zenét, hogy könnyebben tudjon pihenni a gyermek.
- Anya, mi ez? Öntik a sódert?
- Ööö, ez az óceán hullámainak lágy moraja...
- Nem! Nem hallod, hogy öntik a sódert? Nem szeretem az építkezéseket.
- Jó, akkor kapsz mást! Patakcsobogás? Ez hogy tetszik?
- Ez sem jó! Vagy azt akarod, hogy összepisiljem magam?
- Akkor milyent szeretnél?
- Esetleg egy kis csendet...