Gyermeknap

Retro rádió. Valamilyen zenekar tagjával készült az interjú.
- Hat éves körül lehettem, valahol lenn voltunk a Tiszánál. Úgy emlékszem, akkor is hétvégére esett a gyermeknap, mint most...

Időpontegyeztetés

Mocskos módon kitart ez a betegség, olyan gyengének érzem magam, hogy már a szavak is nehezen akarnak formálódni.
- Igen, tessék!
- Jónapot kívánok! Időpontot szeretnék kérni!
- Jónapot Károly! Pillanat, megkeresem a naptárt. Jövő hét, péntek tíz óra megfelel?
- Tökéletes. Ott leszek. Köszönöm!
- Szívesen. A viszoNYhallásra!
Zavart, néma csend. Ezek szerint jól értette, nem értette félre, hogy jól hallja.

Valaki festett

Vasárnap délután olyanok voltak az égen úszó felhők a kertünk felett, mintha valaki egy hatalmas ecsettel kék színű akvarellpacákat cseppentett volna az égre. 

A Dráva partján

- Mit szeretnél ma csinálni?
- Semmit. Csendre és nyugalomra vágyom.
- Hát itthon biztos, hogy nem maradunk!
Szóval behuppantunk az autóba és elindultunk, valahol a Drávánál kötöttünk ki.
Üldögéltünk egymás mellett vízparton, miközben a fejünk felett a szikrázó napsütésben könnyeztek fák, cseppjeik néhány pillanatra megpihentek a fűszálakon, körkörös mintát rajzoltak a víz felszínére, némelyik végiggördült az arcunkon, a nyakunk ívét hűvösen simogatva. A hátunk mögött tücskök ciripelése adott aláfestő zenét a madarak énekéhez, apró, picinyke fényes bogárkák repkedtek a fű között megbújó sárga virágokra. Olyan idilli volt minden, még a távolabb bográcsozó társaság mulatós zenéje sem tudta megzavarni ezt az érzést, az időnként felénk szálló füst édeskés illatával belesimult a képbe. Ott volt körülöttünk minden, ami teljessé tehette a napunkat.

Aztán valaki a horvát oldalon úgy gondolta, hogy túl hosszú a fű...

Piacon

Egynyári virágpalánták közül válogatok egy ismerősnél, aki közben a férjemmel beszélget, így csak gyorsan odaszólok:
- Körülnézek máshol is!
Később mesélte a férjem, hogy a piacon kiállított veterán autókról beszélgettek, mert ő még ült ötszázas fiatban is annak idején, mire a srác teljesen ledöbbent, hogy lehet az, nem vagyunk mi annyi idősek, negyven körülinek néz minket. Hirtelen nem is tudtam, minek örüljek jobban, a hiúságomat legyezgető bóknak vagy a díszcsalánnak, de inkább ez utóbbinak, mivel tavaly híre, hamva se volt a piacon, most végre kaptam, különben sem leszek már negyven soha, lassacskán ötven lesz a mostani negyvenkilencből.

Amikor bukta van

- Zé, ismeretlen szám hív, én fel nem veszem...
- Add már ide, ezt nem hiszem el!
Felveszi.
- Jó napot kívánok! A Fitoland kertészettől hívom, (nevem) - t keresem a rendelésével kapcsolatban.

Délutánonként

- Olyan jó, hogy így el tudunk jönni kicsit sétálni a természetbe még ilyen borús, esős időben is!

- De szívem, autóval vagyunk, nem sétálunk...

- Ja, tényleg! De én legalább kiszállok időnként, még esőben is. Látod? Most is eláztam.

Vadóc és az eső

Teljesen mindegy hányszor nyitjuk ki a bejárati ajtót, Vadóc mindannyiszor elpanaszolja, hogy még mindig esik az eső és már elege van. Hiába magyarázom, hogy kell ez az eső a földnek, ha kicsit későn is jött, nem normális a tavaszi aszály, de amikor eláll egy kis időre, legalább a madarak csiripelnek, lássa meg a jót ő is, nem gondolhatunk mindig magunkra, nekem is hiányzik a jó idő és a napsütés, szívesebben napoznék mellette a kertben, közben hallgatnánk a madarakat, azt szabad, de elfogni a kis fiókákat csúnya dolog, olyat nem tehetünk, legyünk hálásak azért, ami körbevesz minket, s igen, most az esőért is annak kell lenni. Vadóc meg csak néz rám kikerekedett szemekkel, s a pofijára van írva:
- Te egyébként miről beszélsz?

Az időjárás margójára

Mert esett az eső, néhol a hó, és még fagyott is... Megfájdul a fej, bedagad a láb, görcsbe rándulnak az apróbb ízületek. Tisztában vagyok vele, mekkora szüksége van a földnek az égi áldásra, a növények minden cseppért hálát rebegnek, mégis keserédes hangulatban üldögélek a szobámban, elmélázva bámulom a kinti világot, már azt sem tudom, sírjak vagy nevessek, nem értem ezt az egészet, mintha felborult volna valamiféle rend, amit tudomásul kell vennem, mert lehet, ezentúl már mindig így lesz.

Azt álmodtam, hogy el kellett indulnunk anyukámékhoz, sietve indultunk, csak papucs volt rajtam. Gyalog mentünk, közben elkezdett szállingózni a hó. Mire a közeli városba értünk, néhol már térdig ért. Gyerekek vidáman, hangoskodva húzták maguk után a szánkójukat, a férfiak havat lapátoltak az út szélén.

- Odanézz Zé! Hogyhogy így élvezik ezt a gyerekek?

- Nem értelek szívem. Ez ilyenkor MÁJUSBAN teljesen természetes. 

- De én fázom, papucsban indultam el... Nagyon fázik a lábam!

- Akkor üljünk be az autóba, azzal is mehetünk!

- Miért nem mondtad eddig? 

- Ki gondolná, hogy tavasszal fázik a lábad?

- De hát, esik a hó! Nem is értem, miért kellett gyalog elindulnunk?

- Ne akadj fel ilyesmin! Látod, már olvad, a nap is süt.

- Nekem akkor is nagyon fázik a lábam. Zé, kaphatok egy új cipőt, ha megérkeztünk anyámékhoz?

- Persze, hogy kaphatsz szívem! Amilyet csak szeretnél!

Ezüstnők

Anyukám pár hónapja:
- Szörnyű a hajad, minek kell festetni? Egészségtelen. Növeszd le, sokkal szebb a természetes!
Anyukám pár napja:
- Szörnyű a hajad, látszik, mennyire ősz vagy! Öreg vagy, festesd be valami barnára, amilyen régen voltál!

De én ezüstös ősz hajat szeretnék, talpig érő ruhákat, hosszú sálakat, nagy karimájú hófehér kalapot. A parti kövekhez csapódó balatoni hullámokat, a tavon úszkáló hattyúkkal, égen sétáló gomolyfelhőkkel, szélben lengedező fűzfákkal... Harmóniát szeretnék, igazán részévé válni annak, amit szeretek. S így ötven felé normális sem akarok már lenni soha többé. Mi ebben a szörnyű?
Hónapok óta világosodik a hajam, jó ideje kacérkodom a hajam lenövesztésének gondolatával. Eddig mindig engedtem a fodrászomnak, festette világosszürkére, halványrózsaszín árnyalatúra, csíkokat pingált bele, mind tetszett is, de ez még mindig nem az én hajam volt. Pár hete szántam rá magam, hogy az e havi fodrászkodást lemondjam, nincs több hajfestés.
Elég volt a társadalmi elvárásokból, az előítéletekből, a megfelelési kényszerből. Miért is van az, hogy egy férfi őszülő hajjal sármos, egy nő pedig vén satrafa lesz? Egészséges fejbőrt szeretnék hajhullás nélkül. Az ezüstnők táborát szeretném én is erősíteni, hogy más is lássa, kortól, alkattól függetlenül ezüstös hajszínnel is lehetünk jó csajok.

Gárdonyi

Van az az iskola a közelben, ami olyan szinten ázott be az elmúlt napok esőzésének köszönhetően, hogy életveszélyessé nyilvánították. A gyermekeim évekig jártak ide, míg megfelelő szintű volt az oktatás, aztán kénytelenek voltunk tovább állni (másodikban két hónapig zárkóztunk fel az elsős tananyagból az új iskolában).
Most olvasom, hogy a felújítás alatt a város túlsó végén található kollégiumban folyik majd a tanítás. A mostani tanulók többsége roma származású, bár ígértek egy külön járatot, de ez édeskevés lesz. Ezenkívül pontosan kettő busz közlekedik abban az időpontban a város felé, amire kétséges lesz feljutni, mert így is túlzsúfoltak. De legyünk optimisták...
Persze nem csak ez, egy másik iskola is beázott a napokban, de ezt síri csend övezi, túl sok lenne az elszámolnivalóval. S végülis, elégedettek lehetünk, átadták a szép, új sportcsarnokunkat a nemrégiben felújított régi mellett. Igaz, a régi sem volt kihasználva, de a város vezetői büszkén hangoztatják, unokáinknak készült... Vajon az iskolák, ahová a gyermekeink járnak, miért nem számítanak?

Voltál már úgy?

Bántad már meg, hogy valakinek segítettél? Most kicsit így vagyok. Miután hónapok óta rohad úgy a lakásban, hogy felé sem néz senki, elintéztem a családsegítő rendszerbe való bekerülését, kap ételt, segélyt, kiváltják a gyógyszereit, még a telefonját is feltöltöttem, hogy elintézhesse a dolgait, köszönetképpen előadta, hogy úgy sem lesz jobb ettől semmi, különben is látta, miket osztok meg a nagy közösségi portálon, átálltam a másik oldalra (nem tudtam, hogy bármilyen oldalon is állok), épp csak azt nem mondta, hogy egy mocskos libsi (mert szerinte az olyan, nem ember) vagyok. Nem mellesleg a családsegítő központ munkatársától kellett megtudnom, hogy van albérlője is, úgyhogy nem igaz, amit nekem állított, hogy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, s hogy nem százalékolták le eddig, csakis annak köszönhető, hogy rest volt megmozdulni, nem pedig az orvos hanyagságának.
Menjen ahová akar az ilyen, de tényleg.

Le kell vonnom a konzekvenciát, mert nyilvánvalóan én voltam a hülye...

Fecskecsalád

Tegnap reggel észrevettem, hogy az udvari átjárónk teli van pihés madártollakkal. Tehát a fecskéink itt laknak, bélelik a fészküket. Ma láttam is egyiküket kirepülni... A négy fészekből egy legalább él.