2020. augusztus 31.
Inkább ne egyél semmit
2020. augusztus 26.
Már megint szórakozott
2020. augusztus 25.
Kettesben
Voltaképp mindannyian vártuk, hogy Félix megkezdve egyetemi tanulmányait kirepüljön otthonról. Az utóbbi évek nehezen teltek, sokszor volt szemtelen és nemtörődöm, az a tipikus "legkisebb elkényeztetett gyermek". Hányszor mondták a nagyok, majd megtanulja, milyen az élet, akkor majd nem lesz ilyen arrogáns és öntelt. Igaz. Nekem most mégis hiányzik, mert érzem az érzékeny lelkét, a személyiségéből fakadó örök magányosság érzését, ami bennem is ott van. Talán az egyetlen voltam, aki próbáltam érteni őt, az egyetlen, aki azt nézte, kit rejt az álarc. A fiam, szeretem őt.
Ketten maradtunk, nem is gondoltuk, de most ezt az életformát is szokni, tanulni kell.
2020. augusztus 24.
Siklok a vízben
- Szerinted, ha hátulról jól megtolsz...
- Mit csináljak, szívem? Jól hallottam? Itt mindenki előtt?
- Huhh, ez így nem lesz jó! Szóval érted? Meddig megyek el, ha hátulról... Ha hátulról megtolsz? Jesszusom... Ebből már sehogysem jövök ki jól, ugye? (már mindenki röhög)
- Ne haragudjatok, de én ezt nem szeretném végignézni! (a vő is hallotta)
- Tudtam, hogy félreértitek... Szóval lökj meg hátulról jó erősen, na!
Mert a pasik mindig csak arra asszociálnak.
Nyaralás
- De hát, mi akkor megyünk nyaralni...
- Nem baj, mehetünk veletek! De fizetitek?
Így esett, hogy életünkben először nyaraltunk közösen a két és fél éves Besével, annak anyjával és apjával, s megismerkedtünk azzal az új érzéssel, milyen az, mikor mások előtt is "mama" és "zaza" vagyunk. Buli.
2020. augusztus 11.
Nekünk még mindig a Balaton
Üldögéltem a tó partján, körülkémlelve, mit fotózhatnék le, mert ne már, hogy megint a vízben fürdőzőket. A tavaly vásárolt összecsukható, pozícióba állítható székemben terpeszkedtem, felülről szemlélve a parton pihenőket, ahogy eddig még sosem. Eszembe jutott a minden év augusztusában, szeptemberében leírt levegőben terjengő fáradt őszillat, a kései langyos szellő susogása, a sirályok vijjogása a víz felett... És amit nem írtam le soha, mert valamiért sosem tűnt lényegesnek, most mégis olyannyira szembeötlött: a színek, a strandtörölközők, a labdák, úszógumik, napernyők, sátrak színeinek hiánya, ami most még ott volt. Olyan erősnek éreztem a megannyi színt, mint még soha.
2020. augusztus 7.
Az esélyesek nyugalmával
"Nem, nyugi, még én sem írtam meg a dolgozatot. Menni fog, ne izgulj és legfőképp ne csüggedj el!"
Az ember azt gondolja, rajta kívül senki nem hajlamos arra, hogy a végtelenségig halogassa a dolgokat, mindenki más lelkiismeretesen és szorgalmasan időre lead mindent, tanul éjt nappallá téve. Pont így gondolom ezt én is.
Miért?
Egy napra két kedves ismerős halálának híre. Felettünk fénylő csillagokká váltak...
2020. augusztus 6.
Meglátjuk
Öregszem, ami nem azt jelenti, hogy öregnek érzem magam, de valamiért vízválasztó az 51. év, ahogy a februári betegség is az életemben. Másképp látok, hallok, élem meg az engem körülölelő világot. Akárhogy is nézem, ez az év a változásokról szól, kis és nagy tereken, körülöttünk és önmagunkban is. Mire a hajam teljesen ezüstté válik, a legkisebb is kirepül otthonról, elcsendesedik a ház. Remélhetőleg, szeptemberben túl leszek a vizsgáimon, amik februárban lettek volna esedékesek, majd májusban, de elmaradtak. Várom. Talán az utolsó dolog, amit kötelesség szinten teljesítenem kell. Megfogadtam, utána semmit... Élnem kell, magamba szívni a világot, benne lenni, részévé válni, azt tenni, amit szeretek.