Pislogós

Zével beugrottunk a nőgyógyászomhoz, aki türelmesen válaszolgatott a kérdéseimre, majd jókedvűen mosolyogva közölte:
- Nyugodjon meg...! Minden tökéletesen működik, jobb már nem is lehetne! Belevághatnak a gyermektervezésbe, nincs semmi akadálya! A kor nem számít!
Csak pislogtam nagyokat, mert nem ezért mentem én oda...

Orvosnál

Az esküvő után napokig nyomtam az ágyat felpolcolt lábbal, de a járás még most is nehezemre esik. Nem kellett lökdösni az orvoshoz, mint máskor, magamtól is mentem.
- Nincs mese, fogynia kell egy kicsit - bólogatott velem együtt a "kisdoki", majd egy újabb gyógyszer felírva, májustól kötelező, mindennapos úszást írt elő. Erre nem voltam felkészülve. Most aztán gondolkodhatok, honnan szerezzek egy méretes traktor gumibelsőt, ami fenn tart majd a vízen, ha elfáradok...

Sürgősségin

A kórház sürgősségi osztályára érve még nagyokat mosolyogtunk a táblára kiírtak miatt:

Ellátás megkezdése várható:

Kritikus - AZONNAL

Életveszélyes - 15 percen belül

Sürgős - 30 percen belül

Sürgető - 60 percen belül

Halasztható - 120 percen belül

Az Ön ellátásának megkezdése a betegforgalom függvényében változhat!

Azonban a várakozási idő alatt aggódni kezdtünk. Mi van, ha minket  a"Pató Pál" kategóriába soroltak? Zé szerint az ebbe kategóriába soroltak ellátásának ideje: idén.

Nincs hasnyálmirigy-gyulladásom, nincs epehólyag-gyulladásom, a görcsöket valószínűleg epekő okozza. UH kivizsgálásra kell mennem, amit a kórház sürgősségi osztályán nem tudtak elvégezni. Mondjuk, nincs is miért sietni, hisz a várakozási idő a műtétre két év, amit egyébként sem szeretnék igénybe venni.

Kisdoki

Milyen lehet egy fiatal orvosnak szembesülni azzal, hogy a tönkrement lépét el kell távolítani? S mindezt csak azért, mert boldogtalanságában vagy ki tudja miért, amfetamin származékokkal tömte magát, legalábbis a rossz nyelvek elmondása szerint. Nagyon kedveljük a "kisdoki"-t, nem is gondoltuk róla, hogy ő is küzd önmagával... Sajnálom őt. Azt mondják, minden a javunkra válik, ami a történik velünk. De milyen áron?

Fogyok a disznókkal

Sejtettem valahol, mégis megkönnyebbültem, mikor az orvos mosolygós hangon közölte, semmi komoly bajom sincs. Így most adtam magamnak három hónapot, aztán újra kérek egy laborvizsgálatot, ha szükséges. Gyógyszerre nincs szükségem, csak diétára, s kicsit egészségesebb életmódra.
Megrendeltem a kókuszzsírt is, amit ajánlottak. Az íze teljesen semleges, főzni is kitűnően lehet vele. Arról már régebben olvastam, hogy nagyon egészséges, használata olyan zsírsavakat juttat a szervezetbe, amilyen az anyatejben található (laurinsav), ami pedig jótékony hatással van az immunrendszerre. Arra az érdekességre viszont csak a napokban bukkantam rá, hogy jótékony hatásának felfedezése a negyvenes évek Amerikájához fűződik, amikor is olcsó kókuszzsírral akarták felhízlalni a sertéseket. A disznók viszont a remélt hízás helyett hirtelen fogyásnak indultak, aminek oka épp az említett kókuszzsír volt.

Inkább hallgatok

Cefetül éreztem szinte egész nap magam. Még Zének sem beszélek arról, hogy olykor az egész világ kifordulni látszik a helyéből, amikor felállok valahonnan. Így is hálás vagyok a türelméért. A gyerekek előtt még inkább hallgatok, inkább higgyék azt, hogy kicsit elhagyom magam.
Komolyan várom a holnapi laborvizsgálatokat, így pár nap múlva már sokkal okosabbak leszünk. Mindenesetre holnap megrohamozom a bioboltot pár szükséges alapanyag miatt, amire szükségem van. Most szinte magam előtt látom jó anyám rosszalló tekintetét, hogy ezért nincs pénzünk. Majd egyszer talán megérti, hogy van, amit nem mérnek ingyen... S hogy nem betegen, kínlódva szeretnék ennyi idősen létezni. Nem is értem, miért épp ő jutott most eszembe. Talán mert mindent elintéz azzal:
- Fogyjál le...
Miközben a dolgok hátterében teljesen másról van szó. Amiről rajtam kívül csak egy-két ember tud.

Amiért eltűntem

Nem véletlen írta még nyár elején drága barátnőm:
"Itt FÜLELEK..."
Mert az egész azzal a fránya fülfájással kezdődött. Gyermekkorom óta a fülem az, ami jelzi már azt is, ha a kelleténél hidegebb vizet iszok. Pár nap alatt magától gyógyul mindig, nem igényel különösebb kezelést. Hát most nem... Szinte lelki beteg voltam a hetekig tartó süketségtől, a baloldali hallójáratom résnyire volt szűkülve. Közben többször panaszkodtam Zének, hogy olyan furcsán fáradtnak és kimerültnek érzem magam, s egy ideje feltűnt, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig koncentrálni dolgokra. A többi aprónak tűnő problémával nem is foglalkoztam, ráfogtam a negyven évre, a kezdődő változókorra, az időjárásra. Mielőtt július végén elutaztunk a szüleimhez, a jobb térdem adta meg magát. A mai napig kínlódom vele, időnként minden egyes mozdulat iszonyatos fájdalommal jár, az éjszakáim sokszor éberen, halkan jajgatva telnek.
Mondták már nekem, hogy negyvenéves kor felett, eléri az embert mindenféle. De ugye, nem kell ennek így lennie? Mivel az orvosok ilyenkor a legtöbb esetben nem tesznek azon kívül semmit, minthogy felírnak egy bika erős fájdalomcsillapítót, Zét magammal vonszolva elmentem egy öcsém felesége által javasolt látóhoz. Így kezdte:
- Azonnal keress fel egy orvost, ha hazaértek...
Elmondta, milyen vizsgálatokat kérjek, amíg nincs meg az eredmény, milyen nadis technikát alkalmazzak. Itthon első dolgom volt elmenni a házi orvoshoz, akinek összegezve elmondtam a problémáimat. Érdekes volt a szituáció, ugyanis mindennel egyetértett. A sok-sok apró tünet valószínűleg egy okra vezethető vissza. Jövő héten labor... Aztán meglátjuk.
Kicsit orrolok magamra, mert évekkel ezelőtt egy ismerős, aki szintén úgynevezett látó, már figyelmeztett ezekre a dolgokra. Nem igazán foglakoztam vele, azt gondoltam, majd az idő megold mindent. Hiába mondta nekem, mire figyeljek, min próbáljak változtatni. A ma már "okos" fejemmel tudom, még mindig ott tartok dolgokat illetően, ahol akkor. Hiába fogadom meg a "soha többé"-t, újra és újra szinte észrevétlen követem el ugyanazt, amiből már hónapok óta keresem a kiutat, bár azt sosem gondoltam volna, hogy a testem is ilyen szinten jelez majd.