Eddig csak a szánk járt

Mikor a közeli szarvasfarmon elcukiskodunk a csacsikkal, szürkemarhákkal megsimogatva a kobakukat, majd meg-megállva gyönyörködünk a dombokon legelésző szarvascsordákban, tőlünk pár méterre pihenő, lombok alján megbúvó őzsutában, a virágos mezőn legelésző lovakban, mindig elhatározzuk, mi többé nem, mi aztán NEM eszünk húst, mert éljenek csak minél tovább és különben is gyalázat, ami folyik a világban a hústermelést illetően. Ez a nagy elhatározás hetek óta tart, de tett nem követi, csak a szánk jár. 

A csütörtöki érsebésznél tett látogatásom azonban felette az i-re a pontot:
- Judit, azzal tenne magának legjobbat, ha ezentúl kerülné a húsok és állati eredetű zsírok fogyasztását!
Hát ennyi. 

Szeretem, hogy fehér minden

Most is olvad, pedig annyira szép a fehérbe öltözött kiskert. Ennyit látok most a télből, de ezért is hálás vagyok. Járhattam volna sokkal rosszabbul is. 

Csütörtökön voltam vérvételen (postcovid nagylabor), másnap kardiológusnál. Persze mindezt magánklinikán. Nagy megkönnyebülés, a szívemmel minden rendben, viszont a vérképem borzalmas. Magas vércukor, rossz májfunkció, magas értékek, amik gyulladást jeleznek. A tanár úr szerint ez még mindig a covid, nem gyógyultam meg. Most két heti kényszerpihenő sok fekvéssel. Maroknyi gyógyszer reggel és este. Hat hét múlva újabb labor. Csodás. 

Van az a középső ujj

 Azért, hogy ki lett ez találva. Koronás leszel, egészségügyi ellátást nem vehetsz igénybe, csak órákig tartó próbálkozás után éred el az orvosod, aki a tizedik napon teszteltet, mert akkorra derül ki, hogy vannak igazolt kontaktjaid, "letiltanak" a világról, mindennap ellenőriznek, és mivel becsületes voltál, átírják a táppénzes kategóriád nyolcasról hetesre, így betegszabadság és teljes táppénz sem jár.

A nyomdafestéket nem tűrő mondat csak gondolat szintjén suhan át a fejemen, miközben a középső ujjam mozdulna, de minek, úgysem ül velem szemben senki...

Egy hónap után szabadon

 Az október tizedikei pozitív teszt eredménye után múlt szerdára meglett a második ellenőrző tesztem eredménye is, mindkettő negatív. Hurrá! Egy hónap után szabad vagyok, gondoltam naivan. Másnap a rendőrségtől közölték velem, ki ne merjem tenni a lakásból a lábam, míg nem kapom meg a határozatot a a karantén feloldásáról.
Négy nap csend. Először ráfogtuk a sok betegre, aztán a hosszú hétvégére. Ma a házi orvosom asszisztense "rám" kérdezett az ántsz-nél, nem találtak a rendszerben, elmondásuk szerint az orvosom nem küldött kérvényt feléjük. A tegnap írt mailemet el sem olvasták, több száz érkezik egy nap. Az asszisztens kételkedett és ránézett a házi orvos által elküldött dokumentumokra, csütörtök délben lett elküldve a kérelem, amit a Zének ki is nyomtatott. Rohanás az ántsz-hez, szerencsére ismerős jött a férjem elé. Rácsodálkozott a "nem létező" dokumentumra, de legalább a férjem kapott egy ígéretet, miszerint még ma kiállítják a határozatot. Délután ötkor kaptam meg.  

A férjem rám szólt az előbb:
- Most miért táncikálsz itt hálóingben? 
Miért, miért? Boldog vagyok, szabad vagyok. Végre.

Koronás buli

Egy hete még az járt a fejemben, mit írok Timi barátnőm most megtartott, tavaszról elhalasztott születésnapjáról, de hazaérve lebetegedtünk. Eddig nyolcan a csapatból. Igen, koronavírus.

Nem nyálaztuk össze a másikat, nem ültünk egymás ölébe, odafigyeltünk. Na, így terjed ez, nem lehetsz elég óvatos, a föld alól is...

És többet erről nem is szeretnék

Eszter barátnőm, szóvá tette, hogy szeretné visszakapni a régi barátnőjét, mert ez nem én vagyok. Aki pánikol. A vírustól, attól a koronástól.
Pedig nem. Nem tartozom a pánikolók, de az őket kigúnyolók közé sem. De kövezzen meg bárki is, mi is vásároltunk pár dolgot, felírattuk a szükséges gyógyszereinket három hónapra előre, például vérnyomáscsökkentőt, mert így is előfordul készlethiány belőle. Vettünk gluténmentes tésztát és lisztet, sőt édesítőt és sót is, némi húsfélét, s pár higiéniai terméket (nem kézfertőtlenítőt). Kötve hiszem, hogy bevezetnének bármiféle karantént is ebben az országban, ami által megbénulhat a kereskedelem, de egy esetleges járvány esetén NEM SZERETNÉK sok ember közé menni. Se vásárolni, se szórakozni, se orvoshoz menni. Szerintem ez egyszerűen csak józan gondolkodás.
Túl vagyok egy iszonyatos szövődményes felsőlégúti sztorin, időnként azt hittem, fulladás általi halállal végzem, többször a férjem tartotta meg a fejem, miközben könnyek között öklendeztem a köhögéstől, ő sietett utánam, ha éjjel túl sokáig maradtam a fürdőben, mert a köhögéstől újra és újra összepisiltem magam. Ebből adódóan NEM kívánok se koronát, se jogart, se palástot, semmi hasonlót az életembe. Se magyart, se kínait, de ami a Holdról jön, olyat se.

P. S. Lehet, hogy túl vagyok rajta? 

Az a kettes típusú

- Szívem, telefonált a házi orvos, hogy jelenésünk lesz nála a vérkép eredményünk miatt!
- Mindkettőnknek?
- Igen, mindkettőnket vár holnap háromkor.
- Akkor gond van...

- Milyen magas értékek már ezek! Itt a mai naptól kezdve változásra lesz szükség, gyógyszerre lesz szükség, ellenőrzésre lesz szükség.
Megszeppenve ültünk a rendelőben, jól elszégyellve magunkat "rettenetes, tunya" életmódunk miatt. Már azon se csodálkoztam volna, ha azt hallom: most aztán mind meghaltok...
Később hasonló cipőben járó ismerősöket kérdezgettünk, utána olvasgattunk, mit is jelent, ami a papírra le van írva. Szerencsére az eredmény épp csak határérték felett, gyógyszerrel és életmódváltással korrigálható. Ki hogy van vele, engem a félelem és bűntudat sosem motivált, így meg valahogy csak el lehet kezdeni...

Ágyban, párnák közt

Hetek óta tartó, terpentin szagú, bugyigyilkos kór fullasztó köhögéssel.

Ultrahang

A házi orvosomtól kaptam beutalót hasi ultrahangra, a fájdalmaimra való tekintettel sürgősségi ellátásra. Másnap reggel fél nyolckor már ott virítottunk a kórház radiológiai osztályán, be is vették a papíromat, majd később közölték, ha van kedvem és időm, várhatok, mert az időpontra érkező páciensek előrébb valóak a sürgősségi ellátásnál, esetleg délben sorra is kerülhetek, de lehet még akkor sem, majd jöjjek vissza hétfőn, ha akkor sem szeretnék várakozni, időpontot tud adni, két hónap múlva lenne esedékes.
Ma kilenc tizenötre volt időpontom volt magánrendelésre, kilenc tízkor már túl voltam a vizsgálaton, nem kell két hónapot aggódnom feleslegesen. Megtehettem. De mi történik azokkal az emberekkel, akik nem?

Hozzáteszem, vérvételre úgy jutottunk be azonnal, hogy kiderült ismerősöm az asszisztens. A kórházi várólista egy sima vérvétel esetén is három hetes. 

Levegőt...

Reggelre vacogtam a kimerültségtől a második át nem aludt éjszaka után. Nesze nekem új esztendő... Két nappal el vagyok maradva a tanulást illetően is.

Máskor nem megyünk úgy haza, hogy az egész család vírusos takonykórban szenved. Ha belegondolok, a fél országba széthordtuk.

Kicsit borongós, mint...

... a mai nap.
Fáradtan telnek a napok, pedig tegnap már jobban éreztem magam, de ma még az érintés is fáj, valamiképp próbálok nem erre összpontosítani, bár amikor érzem Zé türelmetlenségét, elkap a csüggedés, titokban eltörlök egy-két könnycseppet. Örültem, hogy legalább a hr menedzsment eladásom jól sikerült, ennyi sikerélmény kellett erre a napra. Órán néztem kifelé az ablakon, eszembe jutott, mióta tervezem már, hogy felfedezem az egyetem környékét. Csodaszép, parkos, még lovak is vannak. Emiatt is vártam a tavaszt. Na, kicsit legyek jobban...

Talán most kell egy kis csend... 

Sürgősségin

Az öt perces kötelező rutinvizsgálat és vérvétel után három órát vártunk az ultrahangra. Már nem tudtam, mi fáj jobban, a lábam vagy az oldalam a pisilhetnéktől. Mert én idegen helyen vécére soha, kórházban legfőképp nem...

Most is úgy jártam, mint eddig bármikor. Állítólag jól vagyok. A trombózisgyanút kizárták (ez azért megnyugvás).

Lábdagadás

Sosem foglalkoztam vele, az orvos is mindig megnyugtatott, hogy ez népbetegség, a rohanó világ betegsége, s tényleg a Detralex mindig hatott. Hát most itt ülök duplájára dagadt lábbal, s látom, hogy sokkal nagyobb a baj.

Hétfőn orvos. Csak azt nem tudom, addig mit tegyek.